Márványtábla hirdeti a falon. Egy liftbéli beszélgetésből kiderült: a másodikon élt – én az ötödiken. Kentaúrmegoldás: van is lakótársam, meg nincs is. Tetőtér-beépítés, enyém a kisgarzon, egy megtört villamosmérnök férfié a lépcsőházból nyíló kis szoba. Elvileg a fürdőszoba és a konyha közös, elvileg, hiszen a fürdő hét polcából hat az enyém (ez így igazságos, végül [...]

“Költözöm, autóra hordják mindenem. Elmegyek, ez a lakás már nem lesz a lakásom nekem.” (Cseh–Bereményi) Elköltöztem. Sok lett. Újrakezdek. u.i.: Nem messze, az Operához. De ez már nem lesz a dzsánki-csajos kecó.

Munkatárs betegsége és a tavasz kitörése (nemi élet hirtelen fellendült) miatt a blog átmenetileg nem üzemel. A hiba elhárításán már dolgozom. Boldog kurd újévet!

- Majdnem megfagytam – mondta a temesvári barátnőm. – Kint, komolyan mondom, melegebb volt, mint bent a halottasházban. Anavi Ádámot temették tegnap, miközben én sós izzadságcsöppeket szürcsölgettem – biztos megbocsátja, hogy eszembe sem jutott közben. Századik születésnapja lett volna. Botrányosan fiatal voltam, amikor egy temesvári ott-tartózkodásom során városvezetőmül szegődött. Nekem semmi dolgom nem volt, láthatólag [...]

A levél szabadon felhasználható, a nevek kicserélésével kiválóan alkalmas a másik ember létének meggyalázására. Nem nekem írta, hanem L. barátnőmnek, ő küldte tovább. Illetve: valószínűleg nekem írta, hiszen tudta jól, hogy eljut hozzám. Azt hiszem, ez a levél még tíz évembe fog kerülni. Répa javasolta a wiwen hogy találkozzunk…Gondoltam, miért ne? Répa az első együttlétünkkor [...]

Amikor délután egykor útnak indultam, a napsugaraknak valahogy sikerült áttörniük a várost borító szmogon. Hatossal megyek, jobb oldalra ülök, menetiránnyal hátnak, hogy a Margit-hídról nézhessem a Szent István parkot, annak is azt a házát, ahol egyszer egy halottat tettem lepedőbe, és virrasztottam mellette hosszú órákig, és bármilyen furcsa is, boldog voltam akkor, mert azt hittem, [...]

Összeszedtem az üres üvegeket, fertőtlenítettem a macskalamokat, egy fél flakon domesztoszt öntöttem a vécébe. Tiszta ágyneműt húztam – nincs tiszta ágynemű: a szárítóra rendszeresen felugranak az állatok, és ott hagyják mancslenyomatukat -, összeszedtem a cédéket, dévédéket, pendrive-okat és más adathordozókat, az újságokat, könyveket. A gyógyszereket beraktam a kosárba. Kiszedtem az ágy alól a csirkecsontokat, a [...]

Levélváltás “Jó, felviszek valamit, mondjuk két hét múlva csütörtökön reggel, mert el is utazom, meg határidős melóim is vannak. De definiálni kéne a reggel fogalmát.” Ha reggel kilenckor jössz, az ajtó még zárva van – a macskák miatt, sajnos ki tudják nyitni, és úgy hagyják, ami a gázszámla rendezésekor nem túl előnyös. A kulcs ott [...]

Az évszázad beégése volt, azt hiszem. Minap történt – vagyis hát nem, azt hiszem, az egész úgy tizenöt évvel ezelőtt történt, Józsiék bulijában a Márvány utcában, és pár év múlva folytatódott Józsi temetésén, amikor a Kerepesi temetőben ment előttem, és én nem tudtam levenni róla a szemem, a gyöngy karkötőm, amit egy orosz egyetemistától vettem, [...]

„A magyar lakosság negyede szenved valamilyen idegrendszeri vagy pszichiátriai kórképben, mondta Vizi E. Szilveszter agykutató. (…) Az emberiség a fejlődése során idegrendszerileg nem alkalmazkodott még teljes mértékben a nagyvárosi léthez, a természettől való majdnem teljes elszakadáshoz, a felfokozott munkatempóhoz. (…) Az új technológiák, így a mobiltelefon révén állandóan elérhetőek vagyunk, minden percben állandó riadókészültségben, tettre [...]