A viktimológiával foglalkozó szakemberek többet és részletesebben tudnának írni erről, mint én. Én nem foglalkozom hivatalosan az emberi lélekkel, annak torzulásaival, nem koptattam sem egyetemi padok, nem töltöttem a hétvégéimet érzékenyítő tréningekkel, a bántalmazásról eleddig inkább csak filmekből, irodalmi alkotásokból illetve ismeretterjesztő könyvekből, füzetekből értesültem, jószerivel; persze, mindenkit ért már abúzus, otthon, az utcán vagy [...]

Az ajtót mindig halkan nyitotta ki, csöndben tette be maga után, finom, ahogy a macskát is finomat emelte fel az ágyról, hogy helyét bitorolja. Levetkőzött, kezet mosott, és a reggeli álomtól vagy álomtalanságtól átmelegedett ágyamba bújt. Lábát átrakta rajtam, és megkérdezte, hogy vagyok. Sokszor elaludt mellettem, irigyeltem ezért a becses adományért, hogy leteszi a fejét, [...]

Zsuzsi elment – nem örökre persze, és nem a világ végére, mégsem látom már minden nap. Hiányozni fog, pedig a belépője nem volt túl megnyerő. Magyarországi munkaerő-piaci elhelyezkedését azzal kezdte, hogy rendesen bealázott minket, nemcsak a nyelvi leleményességével, hanem munkabírásával, kitartásával. És mással is. – No, menjek haza, s főzzek egy kis túrós laskát – [...]

A környezetvédő akkor hal meg, amikor a romlott ételét kiönti a vécébe, és lehúzza megközelítőleg öt liter tiszta vízzel. Elsüllyedek a szégyentől.

Ételfogyasztás: visszafogott Édességfogyasztás: egy kis tányér tiramisu, egy bejgli (egyre masszívabban viszolygom az édességtől) Italfogyasztás: gyakorlatilag minden nap, tetemes mennyiséget Drogfogyasztás: egy g gyors, szilveszter éjszaka Cigarettafogyasztás: legalább négy doboz (de alapjáraton nem dohányzom, tehát: sok) Xanax- és Stylnox-fogyasztás: meglehetősen sok Részeg férfiakkal való csókolózás: kettő (asszem) A lakás buli előtti takarítása: egy óra A [...]

Tudom, hogy a hét év szép életkor egy bicikli életében, mégis nagyon-nagyon rosszulesett, amikor a napokban ellopták. Egy – elvileg – zárt udvarból. Ennek kapcsán megragadom a nyilvánosságot, és az alábbi követelésekkel fordulok a terézvárosi – és általában a fővárosi – önkormányzat(ok) felé. Követelem a – közbiztonság azonnali javítását. Az erőszakos bűncselekmények, az utcai (és [...]

“Találtál magadnak egy közeget (az ellenkulturális közeget…) ahol mindenki ilyen, csakhogy ez azért nem jó, mert ebben a közegben – a nagyon fiatalokon kívül – mindenki kicsit lökött, későnérő, idegbeteg, etc. és ezért ebben a közegben a te problémáid mintegy “elsikkadnak”, nem jelennek meg.” (részlet Szalai Miklós bántalmazó leveleiből) A barátnőim tényleg stichesek, nincs mit [...]

A blogom 2006-2007 között élt, ekkor próbáltam szórakoztatni az olvasókat, valljuk be, kicsit a magam örömére is. Mai szemmel visszaolvasva: vállalhatatlan. Az írások érdektelenek, a mondatok szerkesztetlenek, a szavak unalmasak. Az az év sok változást hozott az életemben, új munkahelyeket, új iskolát – új férfit. Most már más idők járnak. A blog is másról fog [...]

A oktogoni dzsánki-csajos lakásban az élet még mindig próbál fittyet hányni korunk mételyeinek, foggal-körömmel ellenáll a gazdasági nehézségeknek, az atomizálódott társadalomnak, az emberek még mindig jönnek-mennek nálunk, bár az éjjeliszekrény alatt eldugott fa pénzesdobozkát már rég a szú nyűvi, a hűtőben még akad egy kis sajt és bor, s terem még ünnepnap tejszínes csirke is [...]

De van. Mert ő megkövetett – s én megbocsájtottam. És feledtem a jó tanácsokat: hogy ne álljak vele többet szóba, hogy büntessem, hogy futtassam vele a köröket, hogy ne, és semmiképpen se adjam magam könnyen. A Szent István parki lakásban boldogan szívtam őt magamba, csókjától s a bortól részegülten feküdtem karja közt, ujjaim szőrös mellkasát [...]