“Ha tetszem másnak is az nem az én hibám, a termetem oly szép, s karcsú a bokám. Elhalványul a napfény a hajam básonyán – Na és aztán?” Tetszem egy férfinak. Egészen furcsa érzés. Ha beszélek, mindig rám néz, figyel. Kérdez. Sokat kérdez. Megnézi a fülbevalóimat, a könyveimet, titokban beleszagol az ágyneműmbe. Figyel, ahogy rúzsozom magam, [...]

A dzsánki-csajos lakás – vagyis a Baader-Meinhoff kommuna -, ahol élek, meglehetősen vörösfeminista. Cigi, egy sör vagy éppen egy dzsanga mellett politikai kurzusok színtere is. Túlteng bennünk a proletár női öntudat. August Bebel olvasunk, Noam Chomskyt, Germaine Greert. Kedvencünk Rosa Luxemburg, Emma Goldman. A cédélejátszóban Yorum – ez egy jó kis török komcsi együttes – [...]

Nagyon-nagyon antikapitalista vagyok. Azt is mondhatjuk, hogy kommunista, bár amit világunkban e szó alatt mûveltek – hát akkor inkább nem mondom azt, hogy komcsi vagyok. (Bár amit a világon kereszténység alatt mûveltek…) De az vagyok, kôkomcsi. Hovatovább, még a Kádár-érát is a védelmembe szoktam venni, pedig jogosak, sôt, nagyon-nagyon jogosak az e korszakot ért kritikák. [...]

Valahogy úgy van az, hogy gyerekkorban – már ha nem valami különösen elcseszett gyerekkorról van szó – azt hiszi az ember, hogy majd jön az élet, és az majd milyen frankó lesz, legalábbis sokkal jobb, mint az óvoda, pláne az iskola… Aztán valahogy nem úgy alakul. Nem lesz házad a Duna-parton, meg nem lesz harmonikus [...]

“A BKV, inkább ott várlak sosem megyek el biciklis futárnak!” A Blaha Lujza téren a hatos villamos pótlóbuszról át lehet szállni a piros metró pótlóbuszára. Izgalmas. Még jó, hogy pár éve egy spanomtól vettem nyugdíjas BKV- igazolványt. Meg hogy van biciklim. “Te is leszel gyalogos, nagyokos” (idézet: Ludditák)

Az úgy van, hogy aki harmincéves koráig nem megy férjhez, az már baszhatja az egészet. Tömve a város dögös harmincasokkal, akiknek ha sikerül becserkészniük egy kósza numerát, fergeteges sikerként könyvelik el azt. Persze, mindenféle izgalmas dolgot csinálunk, hogy e lúzerség ne legyen olyan végtelenül szánandó, de az ágyunkat csak macskákkal osztjuk meg, s a reggeli [...]

“Nem lennék a helyedben mikor golyó lesz a fejedben.” Tegnap Riától kaptam egy kis pink vízipisztolyt (magának egy kéket szerzett be). Rögtön ki is próbáltuk, a gangra kiállva szétlôttük a macskák seggét. A szemben lakó asszony rendszerint minket stíröl, jó lenne belelátni a fejébe, mit gondolhat rólunk. Aztán én pihenni tértem, a többiek – nem [...]

“Megcsókollak még ma, hogy ne legyél többé béka. Legyél királyfi, legyél királyfi! Engem kéne imádni!” Vagy csak egy kéne. Az az egy, aki igazából szeretne. Akinek édes lenne a csókja, ismerôs az érintése, otthonos a szaga, biztonságos az ölelése. Aki elfogadná hibáimat, aki szépnek találna, aki be tudja helyettem fejezni a mondatot. Akit az asztalomhoz [...]

“A nô, aki elhatározza, hogy minden megkötés nélkül akar szeretô lenni, talán azt tapasztalja, hogy kapcsolatai viszonylag hamar felbomlanak (…) Senki nem fog különbséget tenni állandó nemi vágyából következô promiszkuitása, gyengédsége, emberek iránti kíváncsisága és a kényszeres promiszkuitás, a nemet mondás képtelensége között, pedig gyökeresen különbözô dolgokról van szó.” Tegnap óta a vágyaimra koncentárlok, megpróbálok [...]

Szpícs 1. (női vécében) – Hidd el, ez innen jön – mutat a kedves lány a fejemre. – Ezeket te irányítod, és neked kell a képet megváltoztatnod. Legyenek pozitív képeid! – Sajnálom, én nem vagyok Peter Pan, nem látom a kaját, ha az nincs a tányéromban. Nem tudok illuziókban élni, én hiszek a statisztikáknak. – [...]