Az Izához közel lakom. Ha végigmegyek a töltésen, a Malomkertbe jutok, át a deszkahídon, a Szalaván tövében, a forráshoz, ahol a gábor cigány család él, akiket sikerült lefényképeznem. Kéredzkedtem volna a házukba is, a szociális kukkoló, de nem engedtek: kedves fehér burzsuj nő, de az intim szférájuk tabu. Megértem. Majd ha ők is jöhetnek hozzám [...]

A lelkiismeret-furdalás váratlanul csap le rám. Bada Dadával is olyan csúnyán beszéltem, nem is egyszer. Kiabáltam vele, legalább fél órán keresztül, amikor még barátkoztunk egymással – magyarul dugtunk -, hogy ne cigizzen az ágyban, és ne igyon annyit, és különben is, egy semmirekellő, ha elveszne, hát bizony nem lenne kár érte. Ilyeneket mondtam. Egyszer alaposan [...]

“Azt mondod menni kell, azt mondod innen el, Mutass most valamit, ami jobban érdekel annál mint ami ez itt, Ami felsegít, aztán felrepít, Ahol valaki vár, na mondjad már…” Menni kéne, valamerre. Évek óta nem nyaraltam, nem is tudom, milyen az. Tavaly nyáron anyám a lábát törte, előtt nyáron a karját (véletlenül mindkétszer ugyanaz a [...]

Szerintem a világon a legjobb dolog emberekkel ismerkedni, velük beszélgetni, információkat gyűjteni, a másik társaságban aztán adva a jólértesültet, kicsit eltúlozva a híreket továbbadni, magyarul pletykálkodni. Mostanában – mert hirtelen rám szakadt egy csomó idő – eljárok a humanistákkal kopogtatócédula-ígéreteket gyűjteni. Egész jó elfoglaltság: becsöngetünk, és beszélgetünk az emberekkel. Főleg az idős nénik örülnek nekünk, [...]

Először is, legyen jó cipőd. Puha, vastag talpú. Legjobb persze a bakancs, a Ciánkáliban viszonylag olcsón tehetsz szert majdnem új Martensre. Nekem a tüntetőbakancsom szép kék színű, benne sárga napocska, holdacska. Ha keményvonalas vagy, kössél magadra hungarocellt, ez valamelyest megvéd a rendőrök gumibotjától. Erre húzd a guevarás pólódat. A nyakadat jól tekerd be paleszkendővel úgy, [...]

Hát Párizs, az mindennek a teteje volt. Tüntette én persze mindenütt, ott voltam Prágában 2000 szeptemberében, az IMF elleni hatalmas tüntetésen, aztán Göteborgban, Firenzében, Bonnban, és természetesen Budapesten, a Világbank Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete előtt, az amerika nagykövetség előtt, a Kossuth téren, égettem bundát a Váci utcában, demonstráltam a szegénység felszámolásáért, az abortuszszigorítás ellen, voltam NATO-ellenes [...]

Nem eldzsí a helyes kiejtése, ez az LGT stúdiójából megörökölt tévékészülék. Konkrétan Karácsony Jánostól kaptam ajándékba – hát nekem ilyen spanjaim vannak! -, feltéve, ha örökre elviszem. Nagyon retro, a nyolcvanas években volt mindenkinek ilyen készüléke, nagy mű-fadobozos. Igazság szerint pofátlanul kunyerálni kezdem még hozzá egy kalocsai terítőt és egy színes üveghalat, mert anélkül azért [...]

“Lopom a napot, mégis kisüt.” Az idő, aminek eddig oly nagyon híján voltam, s szigorú beosztással kellett élnem, most bőséggel áll rendelkezésemre. Hódolhatok kedvteléseimnek, és pótolhatom elmulasztott kötelességeimet. Sokat segítek másoknak. Juditnál megvártam a kábelszerelőket. Kátya kérésére biciklivel könyvket vittem cigány író-költőnek recenzióra. Bevittem Ria indexét az egyetemre. Vigyázok Timi gyerekére. De nagyjából léhaságokkal múlatom [...]

Férfival töltöttem az éjszakát. – Legszívesebben megennélek. Mint Ferreri filmjébe. Betennélek a mélyhűtőbe, és mindennap sírva falatoznék belőled. – És mit csinálnál a hajammal? – Szagolgatnám közben, és folynának a könnyeim. Milyen lennék ételnek? Finom. Édes. Egészséges, tiszta belső szerveimből vörösboros pörkölt készülhetne, a májam, a vesém, talán nokedlivel lenne a legjobb, előtte egy korty [...]

Apámra hasonlítok. Még inkább az édesanyjára, akire én már nem emlékszem. Tiszta mama, tiszta mama – mondták a nénikéim. Csak a mamának az az áldott jó természete! – replikázott az anyósát nagyon szerető anyám. Az endogám sváb család, akiket még Mária Terézia telepített be, hozta valahonnan a Fekete-erdő környékéről génjeimet. Kövérkés, szőrtelen, fehér testem, nagy [...]