Csúful berúgtam tegnap este. Kis bulinak indult, az egyik cigánylegény letöltött az internetről karaokeprogramot, projectorral kivetítette a dalszövegeket, arra örjöngtünk, és csúszott mellé a pia, sajnos felváltva, mert mindenből csak egy üveg volt, és sajnos a legényeknek is jól csúszott, én meg nem ismerem a határt, így történt meg aztán az, hogy szőke gádzsiként ottmaradtam [...]

… állítólag a Markó utcába szorították be a tüntetőket. Állítólag a vízágyúban festék van, hogy megjelöljék a rendbontókat. Szerintem ez csak vicc, bár ki tudja. A nagy nyári semmittevést felváltották a dolgos hétköznapok. Iskolába járok, már három napja, és mivel közel húsz évig oktatási intézménynek a közelében sem jártam, izgalmasnak találom, hogy korán reggel egy [...]

Bibó István mondtott egyszer valami olyasmit, hogy az a demokrácia, ahol senki nem fél. Én féltem éjszaka. Az elmúlt egy hónapban immáron harmadszorra (augusztus 20., majd parádé és a mai hajnal). Sokan gondolhatják úgy, hogy a jósorsom csípett fülön, mások azt, hogy a jóisten óvott a veszedelemtől, tény, hogy tegnap késő este, amikor a haverom [...]

Balogh János bácsi írta a Bioszféra-expedícióban: “A század elején, amikor Argentína déli részének feltárása megkezdődött, a kormány a magyar Lendl Adolfot bízta meg egy felfedező út szervezésével. Feladata az volt, derítse fel, milyenek a természeti viszonyok az akkor még majdnem teljesen ismeretlen belső területeken. Egyetlen lovaskatonát adtak mellé kísérőül, itt ugyanis még az óvodásgyerekek is [...]

“És nem lesz feszkó, ha a cseszkó mackó- fölsőm feldobom, és a csíkokat az oldaláról feltolom az orrüregembe, át a hámon: kifehérítem én a szürkeállományom!” Drogpályafutásom tizenéves koromban kezdődött, a nyolcvanas évek népszerű gulyáskommunista betevőivel: a Coderittel és a Noxironnal. Avagy rit és noxi, codi és merci. Kövér szerzett egy csomó receptet, rajzoljunk rá pecsétet, [...]

A jó hír az, hogy Luca végre összeköltözött Verocskával, a Blaha közelében található az albi, szombat este egy buli keretében fel is avattuk, s Ria azóta gyakran ott is alszik. További jó hír, hogy Luca már dolgozik is – Ria változatlanul képes a napjait pinavakargatással múlatni -, egy youth hostelben recepciós. Természetesen máris bezsuppolt hozzánk [...]

Tegnap özvegyen maradt Klári néném, apám legfiatalabb – 71 éves – nővére meghívott a skanzenbe. Még sosem jártam ott, ami azt illeti, Szentendrén is régen voltam, pedig sok barátom él ott, akik bármikor örömmel látnak. De ez a szabadtéri múzeum kint van a fenében, ritkán járó helyijáratot kell igénybe venni. De megéri. Valahogy így kell [...]

“Nézz szét ezeken a. Ezt mind én hagytam abba. Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.” Hát ezt is megértem. A harmincötödiket. Pedig nemrég voltam tizenhat. Nem is értem, hogyan történt, hiszen tegnap szöktem meg otthonról, hogy egy díler fiúval rójam nap-, de még inkább éjhosszat a várost, miután kirúgtak a gimnáziumból. Szinte hihetetlen, hogy azóta [...]

Maia Morgenstern egészen fantasztikus színésznő. Két órán keresztül nyomta, hihetetlen intenzitással. Sajnos nem tudok jiddishül, németül is csak egy picit, de mindegy is, mert annyira zseniális előadás volt, hogy így is mindent értettem. Tök ciki, de egy filmjét sem láttam még – a legismertebb alakítása A Passióban volt, Máriát játszotta. A Witman fiúkat pedig ugyanazért [...]