Száz bolha
„Százból, ha, százból, ha,
százból, ha egyszer jó
százból, ha egyszer jó,
az már nagyon jó.”
Két szeretőm van. Az egyik kultúrember, művelt, jól szocializált, udvarias és nagyon gádzsó. A másik vad, iszik, erős dohányos, koszos ruhában jár, és az rtlklubon, élő adásban lebüdöskurvázza Marsi Anikót. Televan sebhelyekkel, műtéti hegekkel: a vad csepeli focizások, a kocsmai verekedések, a mérhetetlen ivászat már kikezdte testét kívülről-belülről.
Az egyik már átesett egy infarktuson, a másik mellkasában ott ketyeg a bomba. Az egyik már megnyugodott, túl van minden pörgésen, hosszasan fésülgeti a hajamat, kikérdezi a leckémet, a másik még tombol, a kocsmák sötét alvilága az otthona.
Az egyik hosszan szeret, el-elidőz bennem, ízlelget, szagolgat, a másik türelmetlenül bújik belém, majd hortyogva elalszik rajtam, hogy aztán az éjszaka közepén követelje a folytatást.
Az egyik ma bolognai spagettit főzött nekem, a másik korhelylevest tegnap.
Egy kicsit mindkettőt szeretem.
(idézet: URH vagy Kontroll Csoport)
2006. november 2., 16:10
Akkor neked szép, kerek világod van….
Azért megoszthatnád velem, hogyan éred el, hogy ne tekintsék ellenségnek egymást!
Tudnak egyáltalán egymásról?
Tippelhetek? Az infarktuson túli tud a másikról.
(Merthogy magam is elbírtam eggyel, utána nagyon más lesz az ember.)
2006. november 2., 21:54
Egyik sem tud a másikról, ugyanakkor mindkettő tudja: nincsenek egyedül. Nincs átverés, csak diszkréció mindenek felett. Csak akkor jöhetnek, amikor megbeszéljük. És persze, mondanom sem kell, nálam mindig tiszta, sőt vasalt ágynemű van. Módfelett kényes vagyok az ilyesmire.
)
Ó, Ignotus barátom, ha tudnád, mennyit nélkülöztem az életben! Nincs is lélekölőbb a cölibátusnál. Így most – hát tényleg kerek a világ. Utálom a rinyapinákat, most mit panaszkodjam? Van három szobám – három nagy ággyal! -, iskolám és egy kevés munkám, a világ leggazdagabb tíz százalékába tartozom, élnek a szerető szüleim, s van szeretőm is, szám szerint kettő, és tulajdonképpen még van még a Péter is, meg van egy kurd leninista-terrorista is, na, de őket csak a sovány napokra tartogatom.
Csak ilyenkor mindig félek: mikor üt be a krach?
2006. november 3., 02:10
Helló!
Olvasom egy ideje a naplódat. Tetszik. Provokatív. Olvasom a hozzászólásokat is. Röhögök.
Nem lepődnék meg, ha ezt az egészet egy kísérletnek tekintenéd.
Tulajdonképpen csak felmerült bennem egy kérdés, azért írok. Szóval: jól éreznéd magad egy olyan világban, mint amilyenben látszólag jól éreznéd magad?
Megtennéd a kedvemért, hogy valamikor sortkerítesz egy bejegyzésre, amelyben őszintén leírod, hogy neked miért jó egy online napló, vagy valami ilyesmi? Persze, privátban is érdekel, ha nincs kedved az előbbihez.
Tulajdonképpen ezt mindenkitől szívesen megkérdezném, csak nem látom értelmét. Viszont a te stílusodban komolyan érdekelne.
Üdv.
2006. november 3., 11:38
Tényleg jó a stílusod! A jövő héten megyek a Hunyadi téri piacra (kedvencem a békéscsabai szalámis), majd ordítok 1 nagyot: – Répa, itt vagy?!
Mert igen kíváncsi lennék egy ilyen, eklektikusan a világ 10 leggazdagabbjai közé tartozó, nem rinyapinára…
A szüleid miatt irigyellek. Nekem már senkim sincs fölfelé, mindenkit eltemettem…
Becsüld meg őket, míg teheted!!!
2006. november 4., 14:37
Hé Répa, ma nincsen “élő műsor” ???
Répa LIVE from Budapest …????
2006. november 4., 15:14
Babáim! Mindenki kérésének próbálok eleget tenni. Lesz ma élő műsor, a netkávézó éjjel-nappal nyitva, megpróbálok feltenni valamit majd. Istentelenül hideg van, hát majd jól felöltözöm, és felpattanok megint a biciklire, mert azzal baj esetén hamar meg tudok szökni. puszi