Na, ne ijedjetek meg, fiúk, heteroszexuális orientáltságomhoz kétség sem férhet… De szombaton, ezen a roma ösztöndíjas gálán olyat hallottam, hogy a pinámon is felállt a szőr. Zsigó Jenő vendégeként konferálták fel a lányt, Párizsból érkezett, egy szicíliai gitárossal. Erika Serr vagy Sher, ezt még a bennfentes Kátya sem tudta megmondani. A gitárost Sergiónak hívták, egy amolyan mácsó kinézetű, hegyes orrú cipővel, ékszerekkel. Mellette áll ez a kis fiatal lány, csutka haj, semmi smink, ékszer, slampos farmernadrág, ing. Blanka, a közéleti roma nő meg is kérdezte: szerinted ez lány vagy fiú? Lány – mondam, mert figyeltem a felvezetőt -, de láthatólag ez nem fontos neki. Aztán elkezdett énekelni… Az arca néha-néha eltorzult a fájdalomtól – egy kesergőt is énekelt -, a mikrofont messze eltartotta a szájától, mert még így is zengett. Katarzis volt ez a javából, rég volt ekkora. Még szerencse, hogy holnap fellép az Almássyn. Bele megint az éjszakába, Kevével, az uncsitesómmal.

Elküldve: 2006. május 29., 22:53-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.