Poétikus délután
“Poétikus délután volt.”
- Nézd, Janó – mutatok rá egy könyvre a kedvenc boltomban -, erről a férfiról, na, erről ábrándozom néha, és olyankor sajog, de nagyon sajog a szívem.
- Bent volt valamelyik nap egy nővel.
- Igen. Nem engem szeret, jól tudom. Gyengébb pillanataimban mégis azt gondolom, megírom neki, mit érzek. Csak hogy tudja. De aztán sose teszem meg. És nézd, ha kinyújtom a bal kezemet, itt, a szépirodalomnál, nos itt pedig annak a férfinak a könyve van, aki, azt hiszem, engem szeret. Ha kinyújtom mindkét karomat, mindkettőt megérintem.
- Heideger azt mondta, esküszöm, Répa, ezt hallottam, hogy aki másba beleesik, magának ás vermet. Na gyere, szívjunk el egy cigit a raktárban!
(Sörgyári capriccio)