Nem alszom
Inszomniás vagyok. Nem tudok aludni. Nehezen alszom el, s éjszaka sokszor megébredek. Elalvás előtt arra gondolok: jaj, még annyi mindent kéne csinálni. Írni valamit a gépen, elolvasni az újságot, összeszedni a száraz ruhákat. Elmenni arra kiállításra, mert holnap bezár. Ki kell kelni az ágyból. És nem szabad, semmi esetre sem szabad elveszteni a tudatomat.
Félek a haláltól. Rettegek. Nézem az ujjaimat, ahogy kalimpál a klaviatúrán, és nem tudom elhinni, hogy egyszer az enyészeté lesz.
Ha felébredek, kimegyek pisilni, s a macskák kirohannak a konyhába, mert ilyenkor kapnak egy kis drazsét. Ha rossz éjszakám van, ők igazán boldogok.
Mániákus szertartásaim vannak. Mindig fogat kell mosni. Mindig tiszta ágyba kell feküdni. Mindig vasalt lepedőn. Mindig be kell krémezni az arcomat, a kezemet. Aztán jön a meleg tej, a zárható szívószálas gyerekpohárból, amit Timi adott. Aztán az altató, a fogamzásgátló, a vitamin, a ginzeng, az echinácea. És persze, a könyv, az esti szórakozás. Felkelek ismét, bekészítem a kávét.
Hajnali négykor felriadok. Benézek Riához: boldogan húzza a lóbőrt a lepedő nélküli, kétes tisztaságú ágyában. Fúj, suttogom a cicáknak, ez gusztustalan, gyertek, aludjatok inkább nálam.
Aztán néha váratlanul alszom egy jót. A művészettörténet órán. Kényelmes székek a színházteremben, sötét, diavetítés, a tanár kellemes baritonja álomba ringatott, ami nem is lett volna önmagában ciki – hiszen szinte mindenki szunyókál az órán -, ha nem szuszogok hangosan az első sorban.
- Betsabé történetét ismerhetjük a Bibliából – neszeltem fel a tanár hangjára -, Salamon király udvarolt neki, holott férjes asszony volt.
- Dávid – szóltam közbe.
- Kérem?
- Dávid. Dávid királynak volt a kedvese, nem Salamonnak.
- Igaza van, eltévesztettem. Örülök, hogy felébredt.
Elalszom Zolinál, a kultúrsznob szeretőmnél a Solarison. Csönd van és nyugalom, csak ketten vagyunk, nincs még ott a barátnők sokasága, nem bőg a zene, nem fontoskodnak a macskák, pedáns tisztaság van és kínos rend. Zoli Stanislaw Lemről duruzsol, meg persze Tarkovszkijról, néha rá is kell szólnom. Aztán a könyvtárjelenetnél elvesztem az eszméletemet, Zoli karjaiban alszom egyhuzamban tíz órát.
- Soha nem láttalak még ilyen nyugodtan aludni – mondja reggel. Majd a könyvtárjelenet alatt ágyba hozza nekem a reggelit.
2006. december 8., 16:03
Hú Répa, írjunk ebből egy rövidfilmet!
2006. december 11., 10:44
XXXX-es kategóriába sorolnák!!!!
2006. december 11., 15:54
A hölgynek roppant élénk a fantáziája.
Nekem gyanús, egyre gyanúsabb. Aki Lem-en és Tarkovszkij-on elalszik, az más galádságra is képes.
Mit művelnél pl. a Sztrugackij fivérek alkotásain? Vagy hogy nyissunk egy kicsit, pl. Herbert.W. Franke dűnéin? Ray Bradbury milyen hatással lenne rád?
Ian Banks? Philip K. Dick?
És a hasonlók???
2006. december 11., 21:47
Ne is mondd! Az esti meleg tejecskémet kiborították a macskák – egyenesen a Marsbéli Krónikákra. Ria meg kikelt magából.
2006. december 11., 21:47
Többek közt ezért is szereztem be a zárható gyerekpoharat.
2006. december 12., 15:09
Répa, mondd, a Marsról jöttél???
2006-ban, Budapesten te Ray Bradbury-re kapásból említed a “Marsbéli krónikák”-at?
Ilyen nincs…
Ha még azt állítod, hogy láttad Truffaut “Fahrenheit 451″ c. filmjét is, itt helybe alélok el…
Istenem, egy NŐ, aki ismeri a SF klasszikusait…
Hihetetlen…
2006. december 12., 17:19
Nemrég olvastam, vagy hallottam – ki tud már szelektálni a rengeteg információ között? -, hogy Francoise Truffaut-nak nem volt érettségije, sőt, alig járt iskolába. Azt vizsgálta a cikk írója, hogy egy nem a hagyományos skolasztikus tudással rendelkező ember ehhez képest hogyan viszonyul a könyvekhez. Nagyon megfogott – én is csak nyáron tettem szert érettségire, és hát, tudod, nem a hagyományos úton.
)
) (A Négyszáz csapást láttam még, de nagyon régen.)
Persze, az akkori elhatározásom, hogy végignézem Truffaut filmjeit, szokás szerint megbukott
2006. december 12., 17:22
Szerintem ma azért kaptam négyest a vizsgára, mert a tanár elmesélt egy novellát, amiben egy asszony egy báránycombbal üti agyon a férjét, majd megsüti, és megeteti a rendőrökkel, s akkor én azt mondtam: Roald Dahl szerintem egészen remek gyermekkönyveket is írt.
2006. december 12., 20:01
Meghökkentő megállapítás, szó se róla….
Egyébként gyűjteményes kötetei nagyon jók. Címe lehetne mondjuk: “Hogyan szabaduljunk meg megunt társunktól, lehetőleg úgy, hogy a pénze miénk maradjon?”
Alcím pedig: “Feleségek hasznos holmija”
Keresztkérdés: van valami, amit te ugyanúgy teszel, mint a többi ember?
Mert eddig….
2006. december 13., 20:34
Ööööö… Ma művtöri teszt. Első kérdés: Mik a megalitok?
)
Válasz: A tanár úr szerint a kétlábraállást jelképezik, de szerintem fallikus szimbólumok.
Remélem, megkapom a kettest
2006. december 19., 13:47
Húha, úgy látom “Csillagnaplósodik” a blogod.
No de ennél sose legyen nagyobb baja a magunkfajta balcsavaros fehérjékkel megáldottaknak… 
Tud valaki egy hűtőszekrény-javítót?
Mintegy mellékesen a Solaris zenekarnak se volt utolsó, és ugyebár nekik is van Marsbéli Krónikájuk, mint Bradbury bácsinak, és valóban egyre nagyobbak az óriásplakátok… Na befejezem az asszociációhalmazt, mert már az Amerikai Egyesült Államok királya, meg a Sz. Irén dolgainál jár a fejem, és az a világegyetemmel, és az emberi hülyeséggel ellentétben nem végtelen. Legalábbis remélem.
Bocs, ennek elsőre lehet nem sok füle és farka volt…
2006. december 19., 15:52
Ööööö….