Zakatol a szent család – I.
Avagy szentestére készülünk.
- Öcsipöcsi, boltoljuk le idejekorán az örökséget. Ragaszkodom ahhoz a négy büdös, ótvaros, dzsuvás, szakadt viaszosvászon abroszhoz, amit édesanyánk az erkélyen tart.
- Jaj, tudtam, hogy erre a beszélgetésre egyszer sor fog kerülni!
- Valamint szeretném az anyám büdösrongy- és ürestégely-gyűjteményét is.
- Komisz dolog egy örökségi per.
- Képzeld, öcsém, annyira pazarló vagyok, velem már volt olyan, hogy egy rongyot kidobtam a szemétbe.
- Minő könnyelműség!
- Sőt, elárulom neked, mindössze két Vileda szivacs és két törlő van a háztartásban, egy szivacsot használunk mosogatásra, egy törlőt a konyhában, egy másik szivacsot és törlőt a fürdőszobában és az alomtisztításkor.
- Pedig biztonságot ad, ha legkevesebb száz régi alsónadrág és zokni áll a rendelkezésedre takarításkor.
- Gyűlölöm, hogy az anyám a régi bugyijaimmal törli a könyvespolcot!
- Nyugi, nővérkém, tarts ki, este átmegyünk.
2006. december 21., 10:31
Répa, ez ugye csak fikció?!
Kérlek, mondd, hogy igen!!!!
2006. december 22., 15:43
Csurka: Házmestersirató
Jól tudom, Kisrépa?
2006. december 22., 20:47
Hát, a Zakatol a szent család konkrétan Petri György. Az apám minden szenteste elszavalja a klerikális anyámnak. Elég érdekes szokott lenni. )
2006. december 22., 23:28
Hát, konkrétan a párbeszédre gondoltam…
Mi történt a családoddal? Apád a szado, vagy anyád a fájszerető…?
Petrinek ez a gennyes apokrifja (-je?) egy vallásos embernek maga a töviskoszorú lehet.
(Petri esetében egyébként érdekes látni, hogy a tudás és az iku mennyire nincsenek összeházasodva.)
2006. december 24., 12:12
A párbeszéd konkrétan köztem és az öcsém között zajlott. Nálunk a szenteste a világnézetek háborúja, a vérateista apám és a klerikális anyám között. Én vagyok a villámhárító.