Zakatol a szent család – III.

Nincs is igazi karácsony veszekedés nélkül. A szentestei kiborulások, bőgések nálunk már hagyományosnak tekinthetők, ennek elmaradásával – aminek veszélye nem áll fenn – a család tagjai pszichológiai támasz nélkül bolyonganának.
A feszkó már advent utolsó hetében elkezdődik. A takarítással, a sütéssel meg a többi hasonló munkával, melyektől berzenkedem és menekülök.
- Miért kell még azt az ablakot is megpucolni? Különben is, miért kell ennek a rohadt nagy lakásnak minden szegletét kitakarítani? – kötözködöm, csak hogy meglegyen a napi adrenalin.
- Mert szükség van szertartásokra, és akkor díszbe kell öltöztetni…
- De nem a lakást, hanem a szívedet!
Apám ezalatt passzív rezisztenciát folytat. Egyik hóna alatt a borosflaskájával, másik alatt az Ungváry Krisztián könyvével sertepertél a lakás csendesebb pontjai körül.
- Péterkém! – kiabál rá anyu, akit nyilván demoralizál apám lustasága. – Megnézhetnéd, hogy rendben van-e a karácsonyfatartó, az izzók, csinálj már valamit, az isten áldjon meg.
Így köszönt ránk 24-e reggele. Apám délelőtt rajtakap, ahogy egy gumicsövön át próbálom ügyetlenül lefejteni a borát a pincében. Megértően bólint, és készségesen segít – ha kap ő is belőle. Mert őt már ellenőrzi anyu, és a könyveit is elkobozta.
A macskák az ágy alatt kaptak menedékjogot, kimennének ők a konyhába, ahonnan finom illatok terjengenek, de csak szitkot kapnak a fejükre: „takarodjatok ki, pákosztos népség!”
Ahogy közeledik az este, úgy fokozódik a helyzet. Délutánra anyám sír, apám pityókásan valamiért az Internacionálét dudorássza. Telefonálok a rokonoknak, s meghirdetem anyám süteményeinek bojkottját. (Amit aztán én sem tartok be.)
Titokban Xanaxot csempészek a délutáni kávékba. A macskák is kapnak egy kicsit.
Kora estére már valamilyen csoda folytán mégis kezd összeállni minden. A fa áll, giccsesen, ahogy mindig, a macskák ugyan feldöntenék, de a nyugtatótól elvétik az ugrást. Közeledik a gyertyagyújtás ideje.
- Zakatol a szent család, isten tömi Máriát – kezdi apám Petrivel az utolsó felvonást, miközben az orra pirosból bíborszínűre vált.
Hívő anyám sírva fakad: – Nem bírod ki, ugye? Muszáj ezt az undorító verset minden karácsonykor elmondanod? És ne énekeld a szovjet himnuszt!
Az aranyozott, nagy családi Bibliából olvasok: „És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
Anyám megnyugodott, apám hortyog.

3 válasz: “Zakatol a szent család – III.”

  1. Ignotus Pál

    Szent család, szent ünnepe. Budapest 2006. Karácsony estéje.

    Mintha Petri írta volna…

    Szégyen…

  2. sorin

    Mindenki arról jegyzi meg a karácsonyt, hogy veszekedés, zizegés, feszengés előzi meg? Főleg az utóbi időben lett egy ilyen formális, sietve menetelős, gutaütős jellege, sokan mondták már, hogy le se esik nekik, hogy kaárcsony van és, hogy az egy jó dolog, mert ünnep, meg születés, meg babámfüle…Ja, mert hogy a karácsony az egy születésnap! Krisztus előtt is ünnepelték, csak a kkor a Nap születéséről, vagyis a Napfordulóról volt szó. Nem pedig valami formális lótúróról!!! Hogy lehetne mindenkinek a karácsonyát visszaéletesíteni (na ezt jól megaszontam…)??? Hogy ne azért legyen, hogy még a Répa családja-féle (valahol már írta, hogy) működő, sőt jól működő kisközösségeket is kiidegelje. Visszájára fordítjuk az ünnep jelentését (mert van neki)

Válasz