Szopjál csak nyugodtan
Ahelyett, hogy az utcán dönteném a tőkét, az influenza döntött le engem. A vírusos fertőzésből biztos lépésekkel haladok a bakteriálisig: a felsőlégúti hurut jól ismert nyavalyám.
A nehezen múló, kínzó és rohamszerű köhögéssel aztán lehet orvostól orvosig járni, mindenfélét beszedni, a méregdrága antibiotikumtól a kuruzsló gyógyteájáig bezárólag, meghallgatni azt, hogy pszichés eredetű, és hogy valamit mondtam, amit nem kellett volna. Az is meglehet, hogy az előző életemben, bizony, az is meglehet. Vagy az előző előttiben.
Aztán egyszer az ember megtalálja a tutit, az egyetlen hatékony szert, ami az összeesküvés-elmélet bősz megszállottjaként újabb bizonyíték arra, hogy a gyógyszerbiznisz él és virul. Mert Balázs Boglárka doktornő csodalöttye mindössze százötven forint, ebből ötven a visszaváltható üveg, s többet ér, mint a méregdrága csodapirulák, a reklámozott színes löttyök, és hiába osztok-szorzok, még a borsos vizitdíj ellenére is jobban járok anyagilag (ráadásul inkább fizetek egy orvosnak, mint egy multinak).
De sajnos prevenció nincs, a köhögés évente egyszer-kétszer ledönt a lábamról. Rendszerint a legrosszabbkor. Göteborgban például, ahová Ria csalt el. A szlovén szakszervezetisekkel és valami elképesztő mennyiségű piával megrakott buszra Győrben csekkoltunk be. Volt még velünk egy szerb és egy szlovák trockista fiatal, jól indult a buli. Finn feminista nők hívtak meg minket, akik elképesztőek voltak, nagymamakorú asszonyok – illetve nagymamák is -, egy kelet-európai szemében hihetetlen társadalmi aktivitással, a szállásunk iskola tornatermében volt, ami királyság, fantasztikus több száz emberrel egy szobában aludni, feltéve persze, ha nem törnek ránk a rendőrök, de sajnos ránk törtek, hajnalban kóborolni a városban a burjánzó baktériumfertőzésemmel, koszosan, fáradtan – akkor döntöttem el, hogy elég a hősieskedésből.
Clamídia szerológia, mondták ki aztán itthon a tüdőgondozóban a diagnózist. Ez egy csúnya, nehezen kezelhető fertőzés, világosított fel az egyik betegtárs a rendelőben, komolyan mondom, a betegek nagyon otthon vannak ám a kórságok diagnosztizálásában, s készségesen adnak tanácsot a kórság gyógyítását, kezelését illetően is. Ez ugyanaz a baktériumtörzs, folytatta, mint amelyik a nőgyógyászati problémákat is okozza, csak ez a légútban tenyészik.
Délután újságíró-orvos kollégámmal dolgoztam együtt.
– Te, János – kezdtem bátortalanul –, szóval itt ez a micsoda a torkomban, és hát, ugye, olvastam én, hogy a herpesz szimplexet tovább lehet adni herpesz genitáliszként, na hát szóval az érdekelne, hogy, öööö…
– Á – legyintett erre ő félvállról –, szopjál csak nyugodtan.
2007. február 5., 10:42
Ignotus!
http://koncz.egologo.transindex.ro/?p=82#comments
Úri barátunk is, hogy is mondjam, orálisan koppant, lebukott a nagy szakértelmével, ami csak a szavak sokaságát jelenti nála, valódi tudás nincs mögötte. Olvasd el, érdemes!
Kedves Répa!
Szabadjon megjegyeznem, hogy személyiséged pszihotérképe leginkább egy golfpályára emlékeztet engem. Buja domborulatok, elégedetten sóhajtó lankák, kéjes tocsák (így, rövid o-val!), de a lényeg a pálya közepén meredező zászlórúd. Ezt próbálod meg, különböző utakon, különböző stílusokban, bevenni, nemes és nemtelen eszközökkel, módszerekkel.
Ahogy az már a golfnál szokásos!
Ezt azért gondolom, mert én is hasonlóan, csak nálam nem a zászló, hanem a lyuk van a centrumban.
2007. február 5., 10:43
Hülye is vagyok, persze hogy pszichotérképe.
2007. február 5., 16:46
Kösz, Shalom, tanulságos volt végigolvasni a vitát.
A parabólád viszont érdekes. Sikerült a szarva közt a tőgyét…
2007. február 5., 16:48
Jaj, Shalom, neked még akartam mondtani a múltkori híredhez, hogy Ria egyébként arab szakos, hát nem tudom, a Korán vágja-e fejből, de szerintem akkor nem gond, hogy szív…
Egyébként tényleg azon kedtem gondolkozni, hogy egysíkű vagyok… Ez egy jó sík:-))
2007. február 5., 22:55
Shalom,
ezen a golfpalyas izén sokat gondolkoztal? He he…
(Sandra Bown jut eszembe rola.)
2007. február 6., 11:39
Blk, szégyen és gyalázat részemről, de fogalamam sincs ki az a Sandra Brown. De mindjárt megnézem…
Nem, én gondolkodás nélkül, intuitíve szoktam. Amin sokat rágódik az ember, annak már nincs meg a bukéja…
Ez néha jó, máskor meg kapok a fejemre érte, mert sokszor sikerül lelkekbe taposnom. Biztosan születési hiba nálam.
Répa, naná hogy jó! Sőt, ez a létező legjobb!!! Az élet többi része még csak meg se közelíti! Csak arra hogy tudnálak rávenni, hogy mindezt drog és borok nélkül, csak saját magáért…?! Egyszer kipróbálhatnád!!!!
2007. február 6., 11:46
Jajistenem! Blk, ez csúnya volt! Jézus Máriám, meg ilyen sápítozások jönnek ki belőlem…
Gyásznap ez a mai. Egy “ilyen írónőhöz” hasonlítani engem, aki világéletében a tettek híve volt?! Sötétpiros meg törtlila könyvek, ugyanilyen “érzelmek”? Szent Alkotóm, csak ezt ne!!!
2007. február 6., 14:07
Bocs, hogy közbeszólok, de elméletileg olyan szakértő itt ez a társalgás. Bizonyosan sok a gyakorlat is a szavak mögött.
2007. február 7., 12:18
Répa, ideje volna nem a cajgát felkészíteni az idényre, minnyá itt a tavasz !
Ha már az ostoba vírus a testedben nem enged az életben, legalább a cajgád legyen remek;)
2007. február 14., 11:31
“(ráadásul inkább fizetek egy orvosnak, mint egy multinak).”
Na nehogymá’ a vizitdíjat reklámozzuk.
Kormánypropaganda a javából.
De azért szopjál csak nyugodtan.