Tudjuk a Brian életéből, hogy ki is a Júdea Népe Frontnak a legnagyobb ellensége: nem, nem a rómaiak – hanem a Júdea Népfront. Jól példázza ezt a hazai civilszervezetek is, s képességük arra, hogyan is kell osztódással szaporodni.
A rendszerváltás után kezdődött, óvatosan megalakultak az első gittegyletek és komolyabb szervezetek, amelyek némelyike már egészen sikeres lett, mint például a Levegő Munkacsoport. Aztán tagja voltam számtalan egyesületnek, amelyek azokra a barátságokra emlékeztetnek, amik a kocsmában, részegen köttetnek: súlytalanok, de jó visszaemlékezni rájuk.
Én talán 94-ben találkoztam először feministákkal, akkoriban ez a szó az én fejemben is előítéletekkel találkozott: nyilvánvalóan abberált szexuális életű, sikertelen nők. Szerencséjükre csatlakoztam hozzájuk, mert rám aztán már bajosan tudták az alkalmazott előítéleteket a nyakamba sózni, rajtam nyilvánvalóan látszik, hogy egészséges és bőséges nemi vágyakkal vagyok áldva (vagy inkább verve…)
Aztán a feministáknál találkoztam az anarchistákkal, az anarchistáknál a zöldekkel, a zöldeknél az állatvédőkkel, aztán az állatvédők azt mondták, hogy az állatkínzás és a bántalmazás egy tőről fakad, ezért ott találkoztam a családon belüli bántalmazással foglalkozókkal, aztán ott találkoztam egy kisebbségekkel foglalkozó szervezet tagjával, aki aztán elvitt egy érdekes vitaestre, ami a környezetvédelem és a rendszerkritika kérdésével foglalkoztt, ahol aztán megismerkedtem pár ultrabalossal, és, nézzenek oda, összefutottam egy anarchistával is… És mindenki utált mindenkit. Nagyjából.
És aztán sokkat megkent a kormány, a mindenkori. Sokakat megvesztegetett egy-egy multi. Sokakat használtak fel különböző érdekcsoportok szócsövüknek.
Én meg óvatosan lépkedek. Nem akarok azokhoz a nyugati balos értelmiségiekhez hasonlítani – Lenin hasznos idiótáihoz -, akik eszmétől elvakultan nem vették észre, ami a Szovjetunióban történik. Nem akarok akaratlanul is gazdasági érdekeket kiszolgálni. Nem akarok olyan szervezet tagja lenni, amit pártok támogatnak.
Jól meg kell nézni, kivel bratyizik az ember, de a szellemi fejlődés, a világnézet csiszolása miatt, és nem utolsósorban a közösség miatt mégis csak részt kell vállalni a társadalmi felemelkedést szolgáló közéletben.
És ingyenmunkát is kell vállalni, mese nincs, ha megteheted anyagilag, azért, ha meg nem, hát akkor még inkább.
Na, neki is állok akkor.

Elküldve: 2007. február 11., 19:53-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.