A oktogoni dzsánki-csajos lakásban az élet még mindig próbál fittyet hányni korunk mételyeinek, foggal-körömmel ellenáll a gazdasági nehézségeknek, az atomizálódott társadalomnak, az emberek még mindig jönnek-mennek nálunk, bár az éjjeliszekrény alatt eldugott fa pénzesdobozkát már rég a szú nyűvi, a hűtőben még akad egy kis sajt és bor, s terem még ünnepnap tejszínes csirke is a vacsoravendégeknek. Van hajnalig tartó ivászat, döng a zene, duhajkodnak a macskák. A szomszéd is a régi.
- Kussoljatok már, vaze’! – kiabál a korai őszi éjszakában. – Fogjátok már be a büdös pofátokat.
- Mi baj van, kisköcsög? – pöröl a teraszon Ria.
Ezzel kezdetét veszi az Oktogoni Szabadtéri Játékok. (Az igényesebbek kissámlit is hoznak, Temesi Ferenc után szabadon.) A dramaturgia a szokásos rendben zajlik. Zoli feljelentéssel és a macskák kiirtásával fenyegetőzik, Ria a nemi élete megreformálását javasolja neki egy ló hathatós közreműködésével. A közös képviselővel való riogatásra Ria az autó módszeres kínzásának lehetőségét veti fel.
A nevezetes estén hárman vagyunk: a zsidó ügyvédbojtár – aki passzusok citálásával teszi még élvezetesebbé az előadást -, Ria és én. Semmi említésre méltót nem teszünk: beszélgetünk, röhögcsélünk, amikor a szomszédra rátör a szereplési vágy. A verbális meccs lejátszása után ki-ki nyugalomba: Riáék a kölcsön projectorra vetik rá magukat, én a benőtt körömággyal veszem fel a küzdelmet. Csendes, kellemes este.
A mindig zárt nagykapu nyílik, kevés embernek van kulcsa hozzá, Kati néniéknek, de ők nem szoktak éjszaka jönni-menni, és a fiatal szomszéd sem lehet, mert a lépések már a hátsó vaslépcsőn döngnek.
- Jöjjenek be egy kávéra – negédes mosollyal invitálom az egyenruhásokat. Bojtos papucsom van és csipkés hálóingem.
- Bejelentést kaptunk, hogy itt nevetés esete képezi a fennforgás tárgyát.
Ezek mindig ilyen Fülig Jimmysen fogalmaznak.
- Tessék? Tessék? – bújnak elő a lányok a másik szobából (szívecskés pizsama, hajcsavaró stb.).
- Ha nem bírják ki nevetés nélkül, kuncogjanak a kispárnájukba.
A küszöbön innen elnevetjük magunkat. Az egyenruhások szája egyenes, mintha vonalzóval húzták volna meg. Bosszankodnak: hja, ez bizony nem az éjszaka nagy fogása.
- Mibe kóstál egy ilyen kiszállás az adófizetőknek? – kérdezem másnap nyomozó barátnőmet. Nyugodtan kerekítheted egy százasra, így a válasz.
- Na mi van, kisköcsög, nem mered ránk hívni a rendőr haverjaidat? – dobja le a fikát másnap este Ria.
Az Oktogoni Szabadtéri Játékokat változatlan szereposztásban, változatlan időpontban tekinthetik meg a kedves nézők. (Az igényesebb hozzon sámlit.)

Elküldve: 2008. december 11., 20:29-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.