Beköszöntő
A blogom 2006-2007 között élt, ekkor próbáltam szórakoztatni az olvasókat, valljuk be, kicsit a magam örömére is. Mai szemmel visszaolvasva: vállalhatatlan. Az írások érdektelenek, a mondatok szerkesztetlenek, a szavak unalmasak.
Az az év sok változást hozott az életemben, új munkahelyeket, új iskolát – új férfit.
Most már más idők járnak. A blog is másról fog szólni.
Lesz benne – terveim szerint legalábbis – jó sok közélet: kiszeltündementes celebtelep, városnéző – Terézváros és más belkerületek -, és természetesen, aminek napjainkban nagy az aktualitása: városvédelem, lesz benne egy cipősdobozból előkerült régi-régi levelezés, lesz benne pesti éjszakai útmutató, arcok, helyek, civil egyesületek, mozgalmak.
És lesz benne szomorúság is. Lesz benne bántalmazás, elhagyás, nem olcsó szentimentalizmusként tálalva – igyekezvén kerülni az önsajnálatot -, csak apró, emberi fájdalmak, olyasmi, amihez hasonló már veled is, mindenkivel történt.
Köszöntöm most az olvasót.
És köszöntöm magamat, hogy összetudtam kaparni lelkem kiürült spájzának aljáról az utolsó liszt szemeket, hogy abból újra tésztát gyúrjak.
Remélem, a tésztából majd ki is sül valami.
2008. december 17., 20:59
Még hogy vállalhatatlan! Nehogy archívum harakirit hajtsál végre! Felháborító lenne!
2008. december 17., 23:41
á, a harakiri szerintem fájdalmas, a gillottin a tuti, állítólag az csak hét másodperc )
meg végül is… így is fejetlenül élek
2008. december 18., 11:01
Isten hozott (vissza).
2008. december 18., 13:24
Na végre!
Csak meg ne változtasd a sítlusodat, az úgy volt jó, ahogy volt…
A téma meg mindig csak betoppan, kár azt tervezni.
Üdv újra
2008. december 18., 16:19
Répa-Réka!
A harmadik mondatod tartalma hamis!
Örülök, hogy visszatértél! Bocsánat, hogy felébresztettelek a múlt héten, de azt hittem, hogy valami baj történt. Aggódtam.
Üdv.: vénülő Max Frisch
2008. december 18., 16:35
Kellett, mint egy falat kenyér.
2008. december 18., 17:43
Én is örülök hogy újra írsz, mindig is tetszett a stílusod…Csak így tovább!
2008. december 18., 18:21
“Az írások érdektelenek, a mondatok szerkesztetlenek, a szavak unalmasak.”
Ez most vallahato? “Köszöntöm most az olvasót.”