“Találtál magadnak egy közeget (az ellenkulturális közeget…) ahol mindenki ilyen, csakhogy ez azért nem jó, mert ebben a közegben – a nagyon fiatalokon kívül – mindenki kicsit lökött, későnérő, idegbeteg, etc. és ezért ebben a közegben a te problémáid mintegy “elsikkadnak”, nem jelennek meg.”
(részlet Szalai Miklós bántalmazó leveleiből)

A barátnőim tényleg stichesek, nincs mit szépíteni rajta.
Ria már több mint egy éve eljár egy japán harcművészeti egyesületbe, azt sem tudom pontosan, mire, olyan szavakat használ, hogy „dodzsó” meg „kensi”. Óbudára járt edzeni, a csoport és annak vezetője nagyjából szintén elmebeteg, csak más iskolát képviselnek, mint Ria, ezért ő már unta a zavaros eredettörténeteket – a Szíriuszról jöttek a magyarok -, a homályos nyelvészeti értekezéseket – a summér nyelvrokonságról -, és nem utolsósorban hatalmas nézeteltérések voltak a nyári táborban, ahol Riát „meg akarták törni” – márpedig Ria erényei (már ha lehet egyáltalán az tulajdonságok elé pozitív vagy negatív jelet tenni) között a büszkeség és megtörhetetlenség ott szerepel.

Tegnap végre megkapta a rég várt kardját. Ült az ágy szélén, kezében ezzel a hatalmas fekete fasszal, és olyan arcot vág, mint egy giccses női magazinban az újszülött babáját tartó nő (a valóságban persze nem így néznek ki a frissen szült nők). Nem is tudom, milyen arc volt ez, szerintem konkrétan elélvezett a kardtól. Áhítatos volt, mint egy kisgyerek, akinek az erdőben megjelenik a szűzanya. El is kezdtem cseszegetni:

- Az isten szerelmére, Ria, ez csak egy szaros fémdarab, ráadásul harmincezerért szerintem gagyi is lehet, miért nem egy igazi péniszt fogsz?
- De nem érted, hát nem látod, mennnnnnyire gyönyörű, csodálatos, és ez az ér rajta…

Ria viszolyog a valódi pénisztől, undorító, mondja, és a sperma – hát annál visszataszítóbb nincs a világon, egyszer egy férfi a hasára élvezett, és majdnem elhányta magát, hogy lehet azt egyáltalán szájba venni, és pláne: lenyelni.

- Tényleg pszichiáterhez kéne menned, ha neked ennyire hiányzik a szex – mondja nekem pikírten.

Olyan őszintén irigylem őt.

Elküldve: 2008. december 18., 19:08-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.