Én és a családom – 2.

- Nem, Merse, én beszélek, engedd el a telefont! Mondom, engedd el!
- Hogy találtátok meg a blogomat, Kriszta?
- Uzonka találta meg. De nyugi, én úgysem érek rá olvasni.
- Ja, nem azért kérde…
- Baszki! Baszki! Hát ez nem igaz! Tudod, mit csináltak? Bekészítettem a gépbe a fehérneműket, és megfordították a nyitott dobot. Most mit csináljak? Odaadom a hajléktalanoknak a bugyijaimmal együtt, nem érdekel, komolyan.
- Jó, csak azt akarom mondani…
- Bátony, mássz le a csillárról! Bocs, Répa, ugye szeded rendesen a fogamzásgátlót?
- Igen, bár hogy…
- Bátony, Merse, ha odamegyek, kézrátétellel teszek rendet, komolyan! Répa, menjünk el egyszer sörözni, és akkor dumálunk. Majd megkérjük a kocsmárost, hogy a végén tegyen be minket a taxiba.
- Jó. Beírom a 2015-ös noteszembe.

3 válasz: “Én és a családom – 2.”

  1. Kriszta

    Szó sem volt a mosógép hajléktalanoknak való felajánlásáról. Még benne voltak a bugyik! ;-)
    Mivel netirodalom alanya lettem, a blogod címét felajánlottam merő szórakoztatásul egy Amerikába szakadt szegéy fejlesztőpedának, hadd érezze az itthoni ájert onnan távolról :o ))))))))))))))****

  2. Répa

    Jó, tsak mostan kicsit össze kell szednem magam, már így írásügyileg.

Válasz