Búcsúztató
“A bor aromája tsak az első néhány kortyban existál. A ki vedeli, tsupán Alcoholt iszik, akkor már zamata indifferens, a bővségessen ivott bornak lelke nintsen.”
Hukk. Mostan búcsúztattak engem a népek. Kaptam egy nyakéket, kristály medállal, Sztavinszkij, nem, no mindegy, valami pólis zsidó neve van. Hukk. Most mentek el tőlem. Itt volt az egész iroda, és mindenki módfelett szeret engem. Megvan: Zwarovsky. De nem biztos, hogy így írják. És mindenki sírt.
Hukk. Jaj, de nagyon jó nekem, hogy ennyire szeretnek!
Tsak egy kicsinykét sokat ittam. Alkoholt. (Martinit, bort, pezsgőt, ebben a sorrendben, s vissza is.)
Megyek aludni.
Az idézet meg a kedvenc könyvemből van, a Psychéből.
2006. június 28., 08:11
Sztaroszki
(Sztravinszkij zeneszerző volt )
lehet, nem jól írtam a neveket, de biztosan így hangzanak
2006. június 29., 11:31
Zwarovszky, az a híres kristálycsiszoló, hű, nagyon szép nyaklánc, egyébként ezüst. Csak ezt kissé mátósan írtam, és azon is csodálkozom, hogy a Psychéből rendesen be tudtam másolni az idézetet.
De már kijózanodtam
2006. július 4., 04:47
Az elso nevet tenyleg nem irtad jol Nelli, a kristaly Svarovski, de szoktak irni w-vel ill. ipszilonnal is. A google-on megtekintheto par szep darab is.