“Nyár van, szabadság, szerda van
szerelmes a lakás,
Elment a szép szemű, de itt
maradt a változás.”

Nem tudom, mi van ezzel a szép szemű, tiszta fiúval. Néha ír egy-egy humoros sms-t, de nem jön fel, nem hív randevúra. Kicsit úgy érzem, mintha le akarna koptatni. De lehet, hogy ez csak az elmúlt tizenöt évben kialakult masszív kishitűség és paranoia.
Mert azért ez egy kicsit olyan, mintha valószínűtlenségi üzemmódba kapcsoltam volna. Az, hogy az ember találjon egy férfit, aki korban hozzá illő, aki helyes, és nem zavaros az élete, nincs minden kikötőben elpottyantott gyereke, volt felesége, jelenlegi felesége, mellette három szeretője, nem hazudozik, mismásol, kamuzik – hát hogy ilyennel találkozzon az ember, az annyira valószínűtlen, mint hogy öt másodpercen belül felvegye egy űrhajó a galaxisban, miután kihajították a vogon űrhajóból.
De hát nyár van, szabadság, szerda.
Miért ne kapcsolhatnék valószínűtlenségi üzemmódba?

(idézet: Jónás Tamás szövege, Marozsán Erika énekli)

Elküldve: 2006. június 28., 13:37-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.