Mindig ezek az emberek

Szerintem a világon a legjobb dolog emberekkel ismerkedni, velük beszélgetni, információkat gyűjteni, a másik társaságban aztán adva a jólértesültet, kicsit eltúlozva a híreket továbbadni, magyarul pletykálkodni.
Mostanában – mert hirtelen rám szakadt egy csomó idő – eljárok a humanistákkal kopogtatócédula-ígéreteket gyűjteni. Egész jó elfoglaltság: becsöngetünk, és beszélgetünk az emberekkel. Főleg az idős nénik örülnek nekünk, álldogálunk a küszöbön, és ők meg végre elmondhatják apró-cseprő dolgaikat.
Minap Luca összeszedett egy San Franciscó-i indymédiás (www.indymedia.org, magyar mutáció: www.indymedia.hu) újságíró fickót. Aki a biciklikölcsönzőben aztán megismerkedett egy finn sráccal, Sebastiánnal. Ő pedig tegnap nálunk vacsorázott – ízlett neki a túróstészta, szalonnapörccel. Beszélgettünk mindenféléről, hogy a Szinuhe milyen jó kis regény, és ó, mondom, hát Finnországban él a Nemzetközi Roma Írószövetség elnöke; tudtommal a Baltzar-villában több magyarországi cigány író is vendégeskedett. Igen, igen, örvendezett a fiú, az apám építész, ő tervezte a házat, ami leégett. De képzeljem csak el, valószínűleg szándékos gyújtogatás volt, a rendőrség nyomoz. Persze azt is hozzá tette, hogy ez nem biztos. De több fenyegető levelet is kapott.
Olyan jó, hogy még egy finn fiútól is lehet mindenféle jó kis pletykát megtudni.

Válasz