Menni kéne

“Azt mondod menni kell, azt mondod innen el,
Mutass most valamit, ami jobban érdekel annál mint ami ez itt,
Ami felsegít, aztán felrepít,
Ahol valaki vár, na mondjad már…”

Menni kéne, valamerre. Évek óta nem nyaraltam, nem is tudom, milyen az. Tavaly nyáron anyám a lábát törte, előtt nyáron a karját (véletlenül mindkétszer ugyanaz a fiatal sebész műtötte, nem is értette, egy jó csontsűrűségű asszonyt miért lát újra). Azt mondtam neki, ha idén nyáron is eltöri valamijét, felszámolom a diszfunkcionális, mindenféle kacattal teli konyháját, amit képtelenség tisztán tartani.
Meg dolgoztam is, nagyon sokat. Most meg itt ez a rengeteg idő, ha nem figyelek, kicsorog a kezemből.
Három évvel ezelőtt Éva barátnőmet meglátogattam Hamburgban, s kivonatoztunk a tengerhez. Fürödtem is, bár hideg volt, de akkor láttam először tengert, bele kellett mennem. Úszni nem lehetett, akkora hullámok jöttek. Álltam csak, s hagytam, hogy a hullámok felborítsanak, csak a sörömre vigyáztam. Az emberek megálltak – sapkában, sálban -, s mosolyogva nézték, hogyan mókázom. Ez egy szép emlék, szoktam is dédelgetni.
Máshol meg nem nyaraltam. Tüntetni, igen, voltam, de onnan, bár élményekben gazdagon, mégis megtörten értem haza.
Most elmennék, de tanácstalan vagyok. Nézegettem utakat, kokettálok valami tengerparti üdülés gondolatával is… De ha lemegy a nap, üldögéljek egyedül a lemenő nap fényében? Minden ember sorsában vannak kritikus pontok, nekünk, egyedülálló nőknek kerülnünk kell az olyan helyzeteket, ahol az élet kíméletlenül olvassa a fejünkre magányunkat. Különben is, bár vízben lenni csodás dolog, a nap könnyen vörösre perzseli fehér bőrömet.
Jó, tengerpart dobva.
Elmehetnék persze elsőkörös barátnőimmel, de ők 1. mindig a természetbe mennek, amit én csak távolról csodálok, 2. stoppal, pénz és szállás nélkül vágnak neki a világnak, s valahogy úgy érzem, ehhez én már fáradt vagyok.
Vagy elmehetnék barátokhoz, úgyis az embereket szeretem a legjobban. Meglátogathatnék rég nem látott rokonokat.
Talán elmehetnék Kolozsvárra vagy Máramarosszigetre, Münchenbe vagy Szófiába. Nagybányára Vali nénimhez. Sopronba a másoduncsitesóimhoz.
Remélem, valaki ráér majd velem lenni.

“Jó kis szomorúság
egyszer odamegyek
hogy mondjam el:
ez egy portugál dolog.”

A Portugál című film zenéje, Palya Bea énekli

Válasz