Szőrtelenítés
- Ria, Ria, nézd meg, szőrős a lábam – óbégattam, amikor levették a gipszemet. – Nézd, ott, a sebnél, fekete szőrszálak nőnek.
- Hol?
- Ott, ott, nem látod?
- Hol? Mi?
- Hát ez, itt!
- Eeeezz? Amikor nekem levették a gipszemet, befontam a szőrömet.
Ria déli típusú. Hihetetlenül dús, barna haja van, ha csak egy napig nem fésülködik, rastásodni kezd. Nekem finom kis szőke hajam van – jó, igazság szerint már szőkített, de gyerekkoromban szőke volt -, időnként piros, lila, zöld vagy színes, a sűrű fésűt könnyű végighúzni benne. És szőrőm – szinte semmi.
Ria a fürdőszobában szőrtelenít. Felkeni a forró gyantát a hónaljára, ráteszi a papírt, lapogatja, majd tépés és üvöltés.
- Ááááá, bazdmeg, te kurva sváb, te rohadt szőrtelen.
Ken-ken, lapogat-lapogat, tépés:
- Áááá, büdös német, hidegtűrő északi típus, aki a telet is jól bírja.
Ken-ken, lapogat-lapogat, tépés:
- Áááá, mocskos fehér rassz, te szőrtelen büdös német, az összes sváb nénikédet, nyald ki magad!
Betrappol a szobámba. A macskákkal heverészek az ágyban, én olvasok is, ők csak lustálkodnak. Az egyik kicsit megemeli a fejét, kinyitja a fél szemét.
- Tudod mit, te szőrcsomó – dühöng tovább Ria -, gyere ki a fürdőszobába, téged is legyantázlak.
Trapp, trapp, vissza a fürdőszobába.
- A pinámat, vegye mindenki tudomásul, a pinámat nem vagyok hajlandó szőrteleníteni!
Leteszem a könyvet, felemelem a karomat, bekukucskálok a pólóm alá. Három szál szőr, semmi több.