Jura, a técsői banda ütőse, egy kis műanyag lapot tesz a szájába, és azzal egészen fantasztikus hangokat hallat. Módfelett érdekelt a dolog, így amikor leült mellénk, tenyeremet a szája alá tettem, és rászóltam: köpök ki, köpöd ki! Betettem a saját számba, igazgattam, de semmi nem történt. Jura visszatette, mutatta, hogyan kell. Benyúltam a szájába, hátha úgy okosabb leszek. Nevetett, és a szájával a számba tette a lapocskát. Fújtam, fújtam, kicsordult a nyálam is, feltapadt a szájpadlásomra, majdnem lecsúszott, köhögtem tőle.
- Vigyázzá’, vigyázzá’ – szólt rám Jura -, lenyeled, menni kell kórházba.
Az asztaltársaság nevetni kezdett.
- Majd elmondom az orvosnak, hogy zenélni próbáltam, és közben lecsúszott a hangszer. Ó, még egy pohár bor, ezt te rendelted nekem, de drága vagy!
Az absztinenciafogadalmamból megint nem lett semmi. A técsőiekhez csatlakozott egy lengyel népzenekar, hihetetlen nagy jamboree lett, mindenki táncolt, még én is, persze éjfél után, megemelkedett véralkoholszinttel, még nekem is megy.
Hazafelé is próbáltam még fújni a hangszerem – kaptam egyet ajándékba -, csak olyan furcsán néztek rám az emberek.

Elküldve: 2006. augusztus 31., 13:39-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.