május, 2006 archívum

még mindig Erika

szerda, 2006. május 31.

Igen, kérem, akinek vannak bennfentes barátai, az összebarátkozik Erika Serre-vel. Ennek a nônek nincs stylistja, nincs iparmûvész ruhája, nincs sminkje, nincs jó alakja, nem tud tándolni, ennek a nônek csak egyvalamije van: fantasztikus, lenyûgözô hangja.

Hajnali telefon

szerda, 2006. május 31.

Mármint úgy kilenc órakor (az még hajnal, nem?). – Kátya vagyok, felvették, ahogy táncolunk. – Mennyi pénzt kérnek a felvételért? – Nem zsarolnak, használni akarják. – Akkor nincs más választás, ki kell ôket irtani. – Ne bántsd ôket, gyerekeik vannak. – Akkor az egész családjukat ki kell irtani, a házukat felgyújtani, a füstölgô romokon vidám [...]

Erika Serre

hétfő, 2006. május 29.

És ezt találtam róla, bemásolom, elvégre, ha én egy nőt megkívánok…. A nemzetközi hírnevű hazai résztvevőket nem kell bemutatni a közönségnek. A szabolcs-szatmári cigánytánc és -zene egyvelegét bemutató Khamorro együttes, a hangszeres virtuozitás felső fokán izzó Cimbalom Band Balogh Kálmán vezetésével, az énekközpontú Ando Drom és a nemzetközi felállású Emigrante egy zenei nyelvű beszéde Erika [...]

Akiért lennék leszbikus

hétfő, 2006. május 29.

Na, ne ijedjetek meg, fiúk, heteroszexuális orientáltságomhoz kétség sem férhet… De szombaton, ezen a roma ösztöndíjas gálán olyat hallottam, hogy a pinámon is felállt a szőr. Zsigó Jenő vendégeként konferálták fel a lányt, Párizsból érkezett, egy szicíliai gitárossal. Erika Serr vagy Sher, ezt még a bennfentes Kátya sem tudta megmondani. A gitárost Sergiónak hívták, egy [...]

Klubszínház cigányokkal

vasárnap, 2006. május 28.

Roma ösztöndíjas gála a Tháliában. El mertem menni, mert tudtam, hogy nem lesz gond a makacs köhögésem. Nem, mert ez egy jó kis cigányszínház, a népek ki- s bejárkálnak az előadások alatt, telefonálnak, beszélgetnek. Ez elképzelhetetlen lenne gádzsók között, biztosan azt mondanák, fúj, milyen modortalanság. De én már lélekben már lebarnultam, és ezt is szeretem. [...]

Szokásos este

szombat, 2006. május 27.

Tegnap megint népjárás volt. Ria, Luca, Tompas ott volt default. Majd jött Editke, aki a ruháimat csinálja. Mert nekem nem jó a konfekció, több okból sem. Egyrész méretre nem jó, bár mostmár van Ulla Popken, ők nem a szokásos hányinger molettruhákat készítik – ha kövér vagy, járjál csadorba -, tehát a 21. századra eljutottunk oda [...]

Elnézést a hozzászólóktól

szombat, 2006. május 27.

Áááá, három hozzászólás egy mozdulattal töröltem – bocsánat. Nem lehet ezt moderáció nélkül csinálni? Nekem nincs nagy kedvem cenzúrázni…

Hódolat Altorjainak

péntek, 2006. május 26.

Lucával annó elhatároztuk, hogy készítünk egy montázst. Lucogány gyerekem képzôs. Altorjai Sándornak van egy híres festménye, Szegény Van Gogh spermahipnózis alatt, valami szöget ütött a fejébe, 1968-70. Azért is híres, mert Luca állítólag a festmény alatti ágyban fogant, legalábbis ô széltében-hosszában ezt híresztelte a mûcsarnokbeli kiállítás alkalmával. Szóval volt szög, mert a legnagyobbat, amit a [...]

Szopós Barbi

péntek, 2006. május 26.

Amikor végre levették a gipszet a lábamról, s agglomerációs szegregációmból visszatértem az életbe, kaptam bizony ajándékokat, mert engem szeretnek az emberek. A legszebbet Anditól, egy eredeti Swarovski medált, ezüstláncon. A legmókásabbat pedig Riától: a szopós Barbit. Barbinak levehetô patacipôi vannak, ocelotmintás miniszoknyája, farmer topja, hosszú, tupírozott vörösesszôke melírozott haja, implantátumokkal vastagított szája, fennakadt, vörösesen bevérzô [...]

George Sand üzen

péntek, 2006. május 26.

Párizsban, a részeges éjszaka végén két emigráns orosz mûvész ül és cigarettázik. Megszólal az egyik: – Te, én rászarok a zongorára. Mire a másik: – Hagyd el, úgysem értik. Én sem értem, mit akar nekem üzenni Zsorzsika azzal, hogy beszart az ágyamba. Lehet, hogy ô egy alternatív macskamûvész, és ez egy performance.