van néha, hogy sikerül…
Az úgy van, hogy aki harmincéves koráig nem megy férjhez, az már baszhatja az egészet. Tömve a város dögös harmincasokkal, akiknek ha sikerül becserkészniük egy kósza numerát, fergeteges sikerként könyvelik el azt. Persze, mindenféle izgalmas dolgot csinálunk, hogy e lúzerség ne legyen olyan végtelenül szánandó, de az ágyunkat csak macskákkal osztjuk meg, s a reggeli kávét is a mainstram ballib sajtóval költjük el.
És azért használom végig a többes számot, mert ez sajnos nem csak az én egyszemélyes szívfájdalmam. Ez már olyan mértéket öltött, amire azt szokták mondani: társadalmi probléma.
Nem tisztem az okokat kutatni – ebből aztán egy végtelen topikolás születne -, sem pedig gyalázkodni, kritizálni. Kicsi és könnyen földbe döngölhető véleményem az, hogy a patriarchális társadalmi struktúrának köszönhetően a férfiak egyfajta presztízsvédelmet élvezhettek. Most pedig úgy jártak, mint Óz, a nagy varázsló, amikor Totó kutya feldöntötte a paravánt: sajnos kiderült róluk, hogy nem is nagy varázslók, csak öreg, szánalmas szélhámosok.
A nők pedig másznak felfelé, sőt a világnak ezen a részén többé-kevésbé sikerült némi gazdasági önállóságra is szert tenniük. És bár sokszor ezért az egyedüllétet kapták cserébe, a helyzet mégis az, hogy jó üzlet köttetett. Mert ha engem lekurváz egy férfi, akkor megfogom a mobilomat, hívok egy taxit, és hazamegyek a saját szobámba. (Adj egy nőnek saját szobát – írta Virginia Woolf is.) Amikor a nagymamámat hozzákényszerítették az első férjéhez, aki bántalmazta, és napokra bezárta egy szobába, ahol éjjeliedényen végezhette a dolgát, akkor nem tehetett semmit. És még ha komisz is tud lenni ez a kenyér, akkor is, ezerszer és kibaszottul örülök, hogy ezt ehetem.
De mindegy, nem akartam így szaporítani a szót.
Hanem arról akarok szólni, hogy Zeze barátnőm férjhez ment. Izrealbe, egy neológ sráchoz. Vett egy nagy levegőt, és felszámolta itthoni életét (a fél háztartása hozzám került, tőle van a szép lámpám, a gyertyatartóim, a vágódeszkám.) És boldog. És olyan szép képeket küldött, hogy kénytelen vagyok feltölteni.
Hiányozni fogsz, Zeze! Ki lesz a pészachgójod, akinek a kaját adod?
2006. június 13., 18:29
Adj egy férfinek családi kényszer nélküli életet – és már mindjárt nem nagyon akar feleségül venni senkit.
Az a baj ezzel a sok emancipuncival, hogy gyönyörűszépen seggberúgták a férfiuralmú társadalmat, ugyanakkor körömszakadtáig bírnak ragaszkodni annak a társadalomnak a legnagyobb marhaságaihoz.
És még panaszkodnak is, hogy mifrancért nem mennek a dolgaik.
Bocs, nem akartalak megbántani, csak már régóta bassza a csőrömet az efféle pasi utáni nyavalygás.
2006. június 13., 18:50
Nekem is szar pasi után nyavalyogni. Akkor most mi legyen? Húzzak vissza a konyhába? Sipirc a munkaerőpiacról? Ne legyen saját mobilom, pénzem, szobám, hogy végre rendesen le tudjanak kurvázni a férfiak, és akkor aztán minden hű de fasza lesz?
2006. június 13., 23:34
Errol jut eszembe az orokzold favicc, hogy a ferfi felesegul veszi a not, remelve, hogy az sosem valtozik meg, de a no megvaltozik, valmint a no hozzamegy a ferfihez, remelve, hogy az majdcsak megvaltozik pedig az sosem valtozik
Masreszt, talan hasznosabb lenne nem mindig szelsosegekben gondolkodni es talan megkonnyebbulne az eleted. Az, hogy hazassag nem jelenti feltetlenul azt, hogy lekurvaznak es nincs hova menj vagy hogy bezarnak egy szobaba egy bilivel. De ugyanakkor nem is a hazassag “A” garanciad a maganeleti/tarsadalmi stb. sikerekre …
En sem vagyok a hazasodni vagyo fajta, mert (szocialis) kenyszerbol hulyesegnek tartanam, egyebkent meg nem talaltam olyant, aki mellett sikerult volna annyi ideig lecovekelni, hogy ugy gondoljam tovabb is menni fog. Csak egyetlen dilemmam van: nem szeretnek gyerekeimnek nagyapa-koru apukaja lenni. Ha ezt a dilemmat valaki megoldana nekem …
2006. június 14., 09:13
Reggelt,
„Nekem is szar pasi után nyavalyogni. Akkor most mi legyen?”
De aztán ne próbáld lestricizni, mert fogja a mobilját, hív egy taxit és lelép az életedből.
hát ne nyavalyogj.
Márcsak azért sem, mert a bilivel összezárós házasság már rég a múlté – városi közegben, általában.
Ne felejtsd el Répa, hogy a női emancipáció a férfit is felszabadította.Pontosabban: a férfinak is megadta a lehetőséget, hogy felszabadítsa magát – egyénileg persze.
Keress olyan pasit, aki ezt felismerte
Emancipáció rulez
2006. június 22., 10:23
Gyerekek, mielott kisirnatok szemeiteket utana kene nezni, hogy Isten mit var el tolunk! A Biblia tanitasai jo es eletkepes alapot szolgaltatnak a csaladalapitasra.
Fel a fejjel!
Zoltan
http://www.bassplayer.ro
2006. július 15., 23:20
“emancipunci”, ezt a szót most látom először.
A lényeg az, hogy érezd jól magad, meg carpe diem, a többi nem fontos.