Fúrunk
Ria, a heteró élettársam, fúr. Áll a fürdôszobában, tartja az apósomtól – mármint az öcsém apósától, akinek vaskereskedése van Tatán – kapott zöld fúrógépet. Tokmánykulcs, fúrófej, rattattattattattatta , itt jön a gyôztes Vörös Hadsereg. Macskák az ágy alatt, illegalitásban (burzsuj macskák, féljenek csak!).
- Cicám, hozz egy csillag csavarhúzót!
Fogalmam sincs, pontosan mit akar. A kishelyiségbôl összeszedek minden csavarhúzó alakú tárgyat.
- Á, ez az! Na, most itt fogd, de ne mozdítsd el! – tartom, de féltem az ujjaimat, mert ô egy kalapáccsal hadonászik.
- Na, kész is, látod, nem tudom, mit vannak ettôl úgy oda a férfiak. Ez a fúrás – gyerekjáték! Kész is vagyok vele, nézd meg, milyen jó.
Tényleg jó. Kicsit talán ferde, de mit számít ez egy vécépapírtartónál? Ria leül, gyôzedelmesen rágyújt.
Én meg összetakarítom a port, amit a fúrás hagyott maga után.
Mert ugye, ez az én dolgom.