“A nô, aki elhatározza, hogy minden megkötés nélkül akar szeretô lenni, talán azt tapasztalja, hogy kapcsolatai viszonylag hamar felbomlanak (…) Senki nem fog különbséget tenni állandó nemi vágyából következô promiszkuitása, gyengédsége, emberek iránti kíváncsisága és a kényszeres promiszkuitás, a nemet mondás képtelensége között, pedig gyökeresen különbözô dolgokról van szó.”

Tegnap óta a vágyaimra koncentárlok, megpróbálok pozitívan gondolkozni. Promiszkuitásban szeretnék élni. Szeretnék fehér férfit, szôkét, kék szemût, és négert, ébenfekete bôrrel, vastag szájjal. Katolikus kispapot, fitymátlan hasszid zsidót, hitehagyott kommunistát. Megkóstolnék burzsujt, értelmiségit, öntudatos proletárt. Tökéletest és esendôt, egészségeset és fogyatékkal élôt, hallgatagot és szószátyárt, erényest és pajzánt.

Megmerítkeznék a diverzitásban.

Még mindig szeretem a férfiakat, pedig ôk csak a lábukat nyújtották ki, azt is csak azért, hogy elessek bennük. A nôk emeltek fel, ôk nyújtottak segítô kezet, ôk kísértek az életemben, tôlük kaptam az öntudatot, méltóságot, s általuk lettem az, aki most vagyok.

(idézet: Germaine Greer: A kasztrált nô)

Elküldve: 2006. június 12., 13:35-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.