Saint-Exupéry mondta egyszer – csak nem lelem a pontos idézetet -, hogy az életben a legnagyobb luxus a másik ember. A barátság. És én ebben nagyon jó vagyok. Abszolúlt sikeres. Egy kapcsolati nagytőkés. Most apró kezek igazgatják az életemet. Népszerűségem teljében vagyok: egész nap csöng a telefonom. Emberek érdeklődnek, továbbítják az önéletrajzomat, hívogatnak, hogy vagyok. Írnak levelet, üzengetnek a wiwen (ismerőseim száma meghaladta a négyszázat).
Azt mondják, jól tartom magam.
Azt mondják, attól féltek, megzuhanok, mert munkaalkesz vagyok.
Én meg, mit szépítsük, kicsit élvezem, hogy mindenki velem törődik.
Hogy a szobámban mindig van virág.
És mindenki engem abajgat, dédelget. Azt sem tudják, hogyan keressék kedvemet.
Hogy a munkahelyemen konspirálnak – vajon mit kapok tőlük ajándékba? (Na nem mintha fontos lenne… De egyébként meg igen.)
Jól tartom magam, de a szívemet néha összeszorítja a félelem.

Elküldve: 2006. június 20., 14:33-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.