Így hívják ezt szaknyelven. Vagy mifene. Szóval hogy én szeretek együtt lenni emberekkel. A barátaim szagok, ízek, hangok, érintések halmaza. Felismerném őket vakon is. Azt a gyalázatosan kevés férfit, akivel sikerült többször is szeretkeznem, ízről is be tudnám azonosítani.
Szeretem az érintést. Szeretem, ha Luca megfésüli a hajam, kedvem lelem a kozmetikusban, a masszőrben. Jó együtt aludni, macskával is, emberrel is, lánnyal, fiúval, szeretővel vagy csak úgy. Vagy a naturista uszodában, amikor csak fekszem a meleg vízben, és megkérem Józsiékat, hogy tartsák a fejem, az is jó (csak az nem jó, hogy közben az új adózási lehetőségekről beszélgetnek).
És ülni az éjszakában, és csak lökni, lökni a rizsát, hülyeségekről fecserészni, az is nagyon jó. (Ennek is van szakneve. Úgy hívják: verbális kurkászás. Ha jól emlékszem, egy Duncan nevű arc írt róla először, én Csányi Vilmos valamelyik könyvében, illetve Szvetelszky Zsuzsa pletykakönyvében olvastam róla, hogy az embernél a beszélgetés ugyanolyan fontos, mint a majmoknál a tetvészkedés.)

Ezért számomra teljességgel érthetetlen, hogy a szépszemű fiú csak sms-ben értekezik velem. Nem tudom, mit kezdjek vele: ez valami abberáltság, és koptassam le?
Abcúg szembenézés és beszélgetés? Ennyi kell belőlem? Pár kurta sor?

Elküldve: 2006. július 3., 18:03-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.