Szívességvásár
Pével a kapcsolatom már-már üzeltinek mondható, bár ezen ő mélységesen felháborodna. De tény, hogy a kölcsönösen szolgáltatjuk egymásnak a szívességeket, ő megoldja az én házi feladataimat, cserébe pedig, mit szépítsük, leszopom. Gátlástalanul szokta a torkomig ledugni a péniszét, a manduláimat böködi, amitől néha összerándul a gyomrom, de nem kedvem ellen való a móka, ő legalább cserébe a karrieremet egyengeti. (- Jaj, Répa – sóhajtja a végén-, imádlak. – Pé – így én –, miért nem szerzel már magadnak egy rendes nőt? – Tizenhétmilliós adósságot görgetek magam előtt, hogy vigyek fel nőt egy olyan lakásba, amit bármikor elvehetnek tőlem? – Micsoda anakronisztikus gondolkodás! A 21. században élünk, ma már nem egyedül a férfi a család egzisztenciális helyzetének a letéteményese! – Nem megy, Répa, nem megy. – Hát jó. Nekem ugyan ott van Eszbéi, meg Őzike, na meg a másik kettő, szóval összesen, kmm, hárman vannak, de én egy egészséges nő vagyok, imádok promiszkuitásban élni, ezért ha úgy gondolod, igazán beleférsz még te is.)
Ma összekaptunk. Kassákon. Egy kókler volt, mondja ő, átverés volt minden, amit művelt. Szerintem meg elképesztően érdekes munkái vannak, replikázom. A minap találkoztam Emgyével, s vele is megbeszéltük, Kassák nemcsak az irodalom, hanem a képzőművészet és a tipográfia terén is nagy áttörés volt. Emgyé???, szörnyűlködik Pé, az egy fasz, egy szarházi, az nem érdekel, ha valaki a lelkembe tapos, de ő a munkába baszott be, hiába van benne a művésztársadalom krémjébe, egy tehetségtelen bunkó, egy utolsó senkiházi.
A villamosmegállóban természetesen Emgyébe ütközöm.
- Na, kedves barátom – telefonáltam tíz perc múlva Pének -, most revánsot vettem minden sérelmedért. A számmal, amelyen még meg sem száradt a spermád, hosszú finom csókot leheltem Emgyé arcára.
2006. november 25., 11:29
Nem roszz gyűjtemény, de olyanod egy sincs, akit szeretel…?
És aki téged…?
Akinek egyetlen pillantásában több szex van, mint az összes vaginális, anális, orális akcióidban?
Aki reggel, kócosan is megölel?
Tényleg nem fussa egy ilyenre…?
2006. november 25., 16:54
Ignotus, az érzelmek arra valók, hogy megtanuljunk uralkodni rajtuk, s megtanuljunk velük úgy bánni, mint jó bankár a pénzzel. És nem invesztálunk, csak a tuti buliba.
Volt már olyan, akinek a gondolatától is jobban dobog a szívem, ezért inkább nem gondolok rá.
Egyébként engem reggel kócosan is megölelnek. Morning glori…
2006. november 26., 05:14
Nekem nem lenne elég ha reggel csak egyébként ölelnének meg.
Ezért élek olyan nővel, akit bármikor bárhol jólesik megölelni, nem csak egyébként. És legfőképp reggel esik jól megölelnem, amikor álom-illata van es még a szemei is alig látszanak.
2006. november 26., 10:24
Csillagvirágom, ha az érzelmeiden, jó bankár módjára tudsz uralkodni, azok már nem igazi érzelmek…
Az már biznisz, akármilyen fílinget párosítasz hozzá…
Inkább nem gondolsz rá? Mi okod van menekülni önmagad elől…?
Azon ritka nők egyike vagy (lennél?), akiket a pasik nem csak dugni tartanak. Akivel nem unja el magát az ember. Akit nem utál rögtön, az aktus után…
Legalábbis én így gondolom…
2006. november 26., 21:10
Répa, azt hiszem, ezzel a blogbejegyzéseddel végre sikerült egy karámba terelned a hímnemű blogos hódolóidat.
Magyarán, messzemenően egyetértek Ignotussal, Blucival és feltételezhetően Shalommal is, ha majd tiszleteletét teszi.
És még valami.
A blogod hihetetlenül izgalmas olvasmény, de egyvalami nagyon érződik belőle: messze nem vagy te olyan boldog, mint amilyennek látszani akarsz! Nem kéne már lépned valamit ez ügyben? Mer’ lenne hová…
2006. november 26., 22:01
Ugyan már! Hogyha az ember lányának éppen nincs, akibe fülig szerelmes legyen, viszont van egy (több) olyan, aki jó szerető és haver egyben, miért ne lehetne az egy kellemes állapot?
Van, akinek összejön, hogy egyik többéves nagy szerelemből a másikba vándoroljon, van, akinek nem, viszont összejön neki sok kicsi.
Fogadjuk már el, hogy mind a kettő érvényes, mint életmód és mint sors. Az, hogy mindenki tizenévesen férjhez ment / huszonévesen házasodott és soha nem váltott (vált), utoljára száz évvel ezelőtt volt. A szeretős (többszeretős) és nem hóttszerelmes állapot viszont nagyon is aktuális.
2006. november 27., 10:49
“Egyébként engem reggel kócosan is megölelnek. Morning glori…”
Akkor legyen:
http://www.youtube.com/watch?v=qkMvnBBdTcA
2006. november 29., 15:44
Ez a világ legősibb mestersége.
De akkor ne csodálkozz ha:
“Aztán azt mondja, hogy egy semmirekellő kurva vagyok.”
(idézet: Répa)
2006. november 30., 10:14
Ugyanmá.
Olvasmányos dolog ez a répa féle blog, s max kékharisnyasággal lehet vádolni őt, nem a világ legősibb szakmájával. S szeretem (a blogot természetesen, mert a gazdiját nem ösmerem).
2006. november 30., 19:32
Érdekesen állsz hozzá az érzelmekhez, Répa. Már pedig szerintem nem arra valók, hogy “megtanuljunk uralkodni rajtuk, s megtanuljunk velük úgy bánni, mint jó bankár a pénzzel”, hanem, hogy kimutassuk őket. A jó időben, a jó helyen, a jó embernek.
És akkor még a tuti buli is összejöhet egyszer…
A (több)szeretős történet nem rossz. Tényleg kellemes. Sőt, kényelmes. Egy darabig. Viszont úgyis megmarad a kérdés, hogy hol van már a tuti buli. Az meg már ott belül nem annyira kényelmes, ahogy ott ficánkol.
Na, persze, embere válogatja, ki hogy éli át/meg, nekem ez a véleményem.
2006. december 1., 21:00
mámeg meg akarjátok mondani Répának, hogy hogy legyen jó neki. Akkor én meg nektek akarom megmondani: live and let live.
2006. december 2., 04:01
na most nelli kimondta az igazságosságokat
2006. december 4., 16:42
Nem akarom megmondani. Én. Azért írtam, hogy “szerintem” és hogy “ez a véleményem”. Egyébként, nelli, általad mondottnak igazságtartalma valóban nagy.
2008. december 31., 17:07
Nem tudom ki mit gondol, de en peldaul kifejezetten elveznem, ha tudnam ki repa IR:) Egy halom jo dolgot fel tudnek kinalni egy ilyen Nonek:)
Az meg, hogy van-e valakid vagy nincs, szerintem sokkal inkabb helyzetfuggo, mint szemleletmod…