Majdnemszerelmek 1.
- Érdekel pletyka Nyúlról? – indítja a napot Luca reggel.
- Nem.
- Tényleg? Nem annyira jó hír.
- Ki van terítve? Tudod mit, érdekel, ne spillázz!
- Ágikának infarktusa volt.
- Gáz.
- Igen, de ott a pici gyerek. Aki kétéves, nem beszél, és időnként beleharap valakibe.
- Mi a francért nem törődnek vele jobban?
- Ágika azért szült, hogy Nyúl vele maradjon! Nem a gyermekáldásért magáért, hanem hogy magához kössön egy férfit! Mi a faszért szül valaki egy öreg, lúzer csávónak? Aki ráadásul nyilvánosan megalázza szerencsétlen nőt azzal, hogy rólad ábrándozik.
- Igen, ezt a jó szokását megtartotta. Engem is szeretett megszégyeníteni. Most meg úton-útfélen visszahallom, hogy utánam kesereg. Csak tudod, az a bibi, hogy még mindig ott él az emlékezetemben, amikor sírtam az ajtaja előtt, és buta, dagadt kurvának nevezett.
- Butának?
- Meg sorolhatnám.
- Nekem elégtétel lenne, ha ezek után a pasi, immáron tizensok év távlatából is, utánam vágyódna.
- Nekem valahogy nem léptek működésbe a Bartholin-mirigyeim…
- Azért nem tudom, mit képzel magáról. Na, kitalálták, hogy anyám, Katica meg Zolti vigyáz majd a gyerekre.
- Bocs, de ebből a felállásból még Zolti tűnik a legkompetensebbnek.
- Igen, ő jól bánik a gyerekekkel. Megbízható, feltéve, ha nem részeg. Szóval Ágika kórházban, Nyúl meg nem akar gyereket nevelni.
- Ágika… Tudod, a legnagyobb kritikától életemben Magditól kaptam. Valami rendezvényen majszoltuk a szendvicset, amikor azt mondta: „Ágika? Ja, tudod, Ágika bejön, és olyan, mintha ott sem lenne.” Megakadt a falat a torkomon. Tudod, Luca, velem valahogy még soha nem fordult elő, hogy bementem valahová, és olyan volt, mintha ott sem lettem volna.
2007. január 12., 19:01
Ebből az egész punalua milliőből csak a gyerek érdemel részvétet. Már a fogantatáskor se volt esélye a pia és a drog miatt, az ún. szülei pedig nyefegve játsszák az eszüket, überértékesnek tartva semmirevaló egójukat. Lila lélek, lila szemüveg, lila napok sora, elmerülnek napi kis mocsaraikba, csak akkor eszmélnek egy pillanatra, mikor valamelyikük koporsóján dübben a rög.
Olyankor aztán nagyon tudják sajnálni – önmagukat.
És ezt nem feltétlenül csak az általad említett estre értem…
2007. január 12., 22:52
Ignotus, ezek az arcok nem fogyasztanak sem drogot, sem alkoholt, gyermekelhanyagolás e szerek nélkül is megy, sajnos
( Sajnos, azt látom, hogy nagyon sok nőnek a gyermekvállalással valami célja van, hogy mondjuk, adott esetben, magához láncoljon egy férfit (ilyen áron?), vagy megfeleljen egyfajta társadalmi elvárásnak – és nem magáért a gyermekért.
)
Engem, szerencsémre, nagyon vártak a szüleim. Nem volt minden tekintetben felhőtlen a gyermekkorom, de az kétségtelen, hogy nagyon akarták hogy legyek. Csak azért, hogy egymáson kívül engem is szeressenek.
2007. január 13., 15:22
Drága Réka, szívemből beszélsz.
Való igaz, hogy szinte naponta találkozom olyanokkal, akik a gyereket, az általad leírtakhoz hasonlóan, például egy zátonyra futott kapcsolat mentőövének tekintik. Ebben főleg a nők jeleskednek, ordítóan primitív, szinte barbár gondolkodásmódról téve tanulságot.
A másik, az alapeset meg már ősidők óta ismert: felcsináltatom magam (akár mással is) és akkor kénytelen elvenni feleségül.
De hogy a férfiak se maradjanak ki, mostanában egyre több az olyan válás, amikor a gyerek születése a válóok. Nyeffencs Pasika megőrül, hogy attól kezdve a gyerek van a középpontban, és nem az ő csucsujgatnivaló, hatalmas egója.
Személyes sértésnek veszi, ha szerencsétlen kis pária felsír éjszaka, undorral fordul el, ha tisztába kell tenni, és hát a NŐ most nem egy femme fatale, hanem ANYUKA. Pfúj, tejszaga van, és nem channel 5.
Na ilyenkor mennek vissza a mamához, aki aztán örömmel nyalja ki még a fenekét is imádott fiacskájának. Mert hát ő már régen is megmondta, hogy imádott magzatának csak ő tudja megadni, amire annak szüksége van, s nem pedig egy afféle jöttment feleség-fehérnép.
Annak, hogy Te szeretetben nőttél fel, örülök. Akkor viszont nem értem a múltkor általad oly életszagúan lefestett karácsonyi életképet.
Nincs itt valami ellentmondás?
2007. január 13., 20:20
hogy kinek mi oka van gyreket csinalni, sajnos a lista tul hosszu es ritkan jelenik meg egyaltalan a gondolat is hogy ‘a gyerekert’, de ettol fuggetlenul van eset amikor a nemkivant gyerek vagy mas okbol kivant gyerek egy egeszseges kornyezetben no fel es mondhatni “boldog”. sajnos olyan esetet amikor egy gyerek segitett volna vagy egyaltalan kozbejatszott volna egy -a szulok kozotti- kapcsolatban ugy hogy ne legyenek kihatasai a gyerekre nem nagyon tudok.
A csalad szokkal komplikaltabb organizmus mint hogy akar boldog vagy akar boldogtalan jelzovel lehetne belyegezni, es nem hiszem [I P] hogy a karacsony hiszterikus allapota barmilyen rendellenes dolog lenne; foleg miota a pszihoanalizis meg freud belepett a jatszoterre.
sajnos az ember sokkal onzobb meg narcisszistabb, minthogy eszrevegye, nemcsak magaert es a maga cselekedeteiert felelos hanem embertarsaiert is, valahogy, kozvetve, altalanosan, de sokszor ‘direkte’; de e felismeres lerombolna azt a szep hitet hogy az ‘en eletem’ fontos meg, ize… egyeduli.
felelotlen majmok vagyunk, igy vagy ugy, es kevesen vannak azok akik ezen tul tudnak lepni – kb ezt bizonyitja a fenti helyzet is, meg sajnos azt hogy nem tudjuk felismerni mit is er egy emberi elet meg hogy hany milio elb*szott gyerek el korulottunk, akik majd felnotten is mar el.. eletet fongak elni es igy tovabb, es sokszor semmi ertelme meg egyet csinalni.
2007. január 14., 20:52
Kedves Ignotus, egyrészt igazad van, amikor primitívnek nevezed a pasifogásért gyermeket vállaló nőket. Másrészt szerintem ennek a problémának nem a “hazafutok a mamához” típusú pasi a másik oldala. Hanem az, aki egy hosszú távú (akár több éves) kapcsolatban sem vállalni nem akarja a nőt (összeköltözni, netán feleségül venni), sem pedig elengedni nem tudja. Közben a fehérnépnek egyre hangosabban ketyeg a biológiai órája, hiszen öregszik és csökken az értéke a “piacon”, és szeretne biztos hátteret, azaz biztos pasit. Persze, mondhatod, hogy keressen mást magának, de lehet, hogy szereti az illetőt, és más nem kell…ismerem a szitut belülről, igazi színes pokol. Persze erre nem a gyerekszülés a megoldás, az így összecementezett kapcsolat úgyis szarrá megy. De akkor mi a megoldás?
2007. január 14., 22:01
Nem tudom, boszor, talán egy beszélgetés? Magam tapasztalatából mondom én is, de tőled is kérdem, ha ebben a fontos dologban annyira önző egy pasi, vajon nem az bármi másban is?
Ignotus, nagyon keserű vagy az anyósokkal szemben.
2007. január 15., 00:18
Igen Szaffi, önző is. Meg közben önző az is, aki többet kér belőle, mint amennyit önszántából ad magából a pasi. Asszem valahol itt a probléma gyökere: nem ugyanazt akarjuk egymástól és a szerelemtől, és valahol kompromisszumot kellene találni…:-)
2007. január 15., 10:27
Boszor, aki nem akarja évek alatt sem felvállalni a másikat, az is valahol egy nyeffencs, ahogy Ignotus nagyon találóan nevezte, nem?
Mert a saját egója a mérvadó, a másik ember lelke fényévekre van tőle…
Valahogy így, felelősség nélkül, ugye kényelmesebb.
Van otthon mindig meleg kaja, hideg pia, és forró p..na.
De azért hátha még jön egy ennél is jobb, akkor ne legyenek “zavaró mellékkörülmények”, simán meg tudjak pattanni…..
(Ennél már csak az undorítóbb, aki a borospalackok számával méri a nő meghódítási együtthatóját!)
blk, az általad is említett felelőtlenség eléggé meghatározó mértékben köszönhető a szappanopera-modell médiasulykolásának, igaz???
2007. január 15., 15:58
Shalom: még a végén nyelvújítás bűnébe esek…
Szaffi: nem véletlen. Cégemnél emberekkel (is) foglalkozunk. El se tudod képzelni, hány “anyuka” keres meg bennünket, hogy tegyük tönkre anyagilag, pereljük be mondvacsinált ürüggyel fia (ritkábban lánya) családját?! Igaz, a fiatalok boldogan élnek, nota bene van már 2 gyerek is, de “anyuka” nem jön ki menyével. És rombolna szét mindent, mindenáron. Aljas banyákok az ilyenek…
Érdekes, hogy após még sose fordult hozzánk hasonlóval…
blk: hogy milyenek vagyunk?
A múlt héten halt meg egy idős bácsi a Szilágyságban. 78 évet élt, tisztességben, becsületben. Fia egy aljas alkoholista, soha nem dolgozott, régen a Szeku, most más hasonló hatóságok besugója. A bácsi özvegye eljött “magyarba” lányaihoz, kicsit összeszedni magát. A “fiú” a két hét alatt minden mozdíthatót eladott a házból. Mindent. Halott apja dolgait, a lányok ruháit, az özvegy minden használati tárgyát, evőeszközt, edényeket, konyhai gépeket,…stb. Még a színből az apja által ősszel összegyűjtött téli tüzelőt is…
Hát ilyenek (is) vagyunk…
2007. január 16., 12:26
Ignotus, vagyunk??? Te például képes lennél ilyesmire??? Biztosan nem.
Maradhatunk abban, hogy ilyen emberállatok is vannak köztünk?
Habár a család és az utód viszonylatában bizonyos személyeknek lenne mit tanulni még az állatoktól is….
Az alkeszek meg a drogosok ilyenek. Bármire képesek, gátlásaik nincsenek. Az Isten mentsen meg tőlük!!!
2007. január 16., 14:01
Te Répa !
Csak azért nem lehet összeházasodni, hogy gyereket teremjen a két fél szerelme. Vannak olyanok, hogy együtt vannak. Nincs gyerekük és mégis összetartoznak… Hit vagy miféle, közös munkálkodás egész élet alatt tartja össze őket. Szerintem.
2007. január 16., 18:36
Shalom, amit a gátlástalanságról mondtál, sokáig azt hittem, igaz, csak épp… mi van előbb? A gátlástalanság? Vagy a drog? Vagy pia, mindegy.
Huba, bár mindenki a te véleményed osztaná, olyan sok sérült gyerekkel találkozom, akiknek a szülei nem voltak képesek elhatárolódni az ilyenkor szokásos “kívánalmaktól”: a gyerek szükséges feltétele egy “boldog” családnak. Az emberből nem lesz szülő a gyerek lététől, sajnos.
Répa, azt hiszem, attól a mondattól nekem is torkomon akadt volna a falat.
2007. január 16., 21:34
Szaffi, örök igazságot fogalmaztál meg:
“Az emberből nem lesz szülő a gyerek lététől, sajnos.”
Ebben minden benne van!
Kalap levéve előtted, fogadd egy vén csataló elismerését!
Shalom: nem szó szerint értettem. Rosszabbnak látom a helyzetet. Talán tudat alattim íratta így velem, visszagondolva az járt íráskor eszemben, hogy mennyire nem tudjuk valójában, melyik családban mi zajlik a zárt ajtók mögött. Kívülről heppi minden, belülről meg tombol a testi lelki terror. Annyi, de annyi zsebdiktátor van…
Vagy csak én vagyok borúlátó…?
2007. január 16., 21:58
Az ember aki ott sem volt…
2006-ban mintha, Londonban egy not holtan talaltak a lakasan, a szomszedok talatak ra. Ket eve volt halott (2 ev), nem tudom hogy lehetseges de a Wired online lap szerint ez volt [www.wired.com]. Nem kereste senki, se barat se csalad, stb. Londonban, a XXI. szazadban.
Sajnos manapsag konnyebb nem letezni, mint letezni, es a sok kommunikacio meg a tobbi olyan dolog nem segit semmit. sok embernek nincs egyaltalan identitasa, megjelenese vagy mittom en, es sokszor drasztikus dolgokba is belemennek hogy eszrevegyek oket. ilyen pl a gyerekcsinalas [legalabb a gyerek majd eszreveszi], de kisul hogy ez sem jon be. a pia vagy a drogozas az pedig menekules, de a kiindulopont ugyan az.
ja es a latszat, a nem-vagy csak a- letezo, kulso, virtualis vagy mittom en hogy nevezik ma. ma sajnos csak az szamit: kinnt minden rendben, bennt pedig egy kissebb Hiroshima. ez van a csaladban, a politikaban, az elelmiszeriparban, a tv-ben stb.
mi pedig, jo gyerek modjara megelegszunk a kusovel, mert hogy annal melyebbre-mar bemocskolnank a kezunket. mi csak kivulrol kommentalunk.