Bántalmazó kézikönyv kezdőknek
A viktimológiával foglalkozó szakemberek többet és részletesebben tudnának írni erről, mint én. Én nem foglalkozom hivatalosan az emberi lélekkel, annak torzulásaival, nem koptattam sem egyetemi padok, nem töltöttem a hétvégéimet érzékenyítő tréningekkel, a bántalmazásról eleddig inkább csak filmekből, irodalmi alkotásokból illetve ismeretterjesztő könyvekből, füzetekből értesültem, jószerivel; persze, mindenkit ért már abúzus, otthon, az utcán vagy a munkahelyén, mindenki átélt már kirekesztést, megszégyenítést, embervoltának a megcsúfolását, de ez egy sarkalatos pontig feldolgozható, s a testen-lelken esett csorbát könnyű még kikalapálni. Mondhatni, házilag is megoldható.
Leegyszerűsített azt mondatni, mégis sarkítom a problémát így, hogy két csoportra osztható a bántalmazás: az egyik „csak” a lelkünket éri, a másik után már a fogorvost is fel kell keresni.
A bántalmazás jellemzője, hogy egy hatalmon lévő csoport/egyén gyakorolja egy kiszolgáltatott státuszban lévő csoporton/egyénen. Kiszolgáltatott könnyen válik az emberből: lehet etnikai hovatartozása, szexuális orientációja, vallása stb. következtében. Vagy lehet egyszerűen csak azért – mert szeret.
Az elutasítás önmagában nagyon fájó, de talán még feldolgozható. Viszont a másik ember lelki eltiprása elfogadhatat.
A blog olvasói megismerkedhetnek egy hobbibántalmazóval. Műkedvelő és dilettáns módon körbjárom, miből táplálkozhat – és hogyan lehet táplálni – a verbális erőszakot.
Nem is tudom, miért fogom mindezt megírni. Talán mert nem akarom elfogadni azt a gyalázatos tényt, hogy egy arra teljes mértékben érdemtelen embert szeretett.
És talán azért is, mert a szívem mélyén még mindig eszeveszetten kutatok mentségek után. Hogy felmentsem őt.
Attól, amitől felmenthetetlen.
2009. január 22., 09:23
Répa, vannak olyanok – azért olvass bele a viktimológiába – akik szinte vonzzák, sőt mi több, igénylik a bántalmazást.
A testi és lelki erőszakot egyaránt.
Ha hagyjuk, hogy terrorizáljanak bennünket, az – ritka kivétellel – elsősorban a mi gyengeségünk.
A hobbibántalmazó viszont egy igen újszerű teminológia, várom a folytatást….
2009. január 22., 17:01
HH:
Terminológiára gondoltál?
Szia, Réparéka!
Egyik híres írónk novellájában a főbérlő öregasszonyt naponta pofonvágja az albérlő “Doktor úr”.
Amikor egy nap véletlenül elfelejti, az öregasszony bekopog hozzá a pofonért.
Ugye, te azért nem tartasz még itt…?!
2009. január 22., 19:05
De. Annyira nem akartam elhinni, hogy valaki ezt teszi, hogy újból és újból felajánlkoztam egy-egy rúgásra. Ami azt illeti, nem is hagyott ki egy alkalmat sem.
Most ismételték meg azt a hatvanas évekbeli kísérletet, tudod, hogy az emberek árammal okozhattak fájdalmat egy másik embernek, és megint kiderült, hogy szinte mindannyian potenciális kínzók és hóhérok vagyunk
2009. január 23., 11:08
Azt látni, hogy nagyon tudsz szeretni.
De hogy ennyire?
Kislány, hát egy csepp önvédelmi ösztön sincs benned?
Sose jutott eszedbe egy jól célzott herénrúgás zsebdiktárod észhez térítésére?
2009. január 23., 11:09
zsebdiktátorod
Mit lehet egy ilyenen szeretni????
2009. január 23., 13:35
Én is estem már ebbe a hibába, hogy megengedtem az agressziót (verbálist és fizikait is), annyira erős volt a valakihez tartozás vágya. És nem csupán egy embernek engedtem meg. Persze, mikor az ember lánya kiszabadul egy efféle kapcsolatból, tisztán látja, hogy ezt semmiképp, soha nem szabad megengedni. És akkor jön a nagy seggrecsücsülés/rádöbbenés, hogy mekkora marha voltam! Attól, hogy eltűröm az agressziót, a másik nem változik meg, csak rosszabb lesz a helyzet. Inkább egyedül, mint egy agresszív pasival, még akkor is, ha ott a társadalmi lesajnálás, hogy: “bizonyára valami nem smakkol veled, mert még mindig egyedül vagy”. Nem kell leállni magyarázkodni.
Régóta olvaslak
2009. január 27., 15:45
szívemből szólsz, Mimikri
2009. február 5., 11:10
hát ez így… nem is értem. Ez mi? sok Tisza Katát olvastál, vagy mi? Pedig belőle egy is több a kelleténél… Esetleg te magad vagy? Vagy inkább te is? áhhh. na sebaj. bocs, nehezen viselem a giccset.
2009. február 12., 12:28
Hm, érdekes. Giccses az agresszió? Nem inkább melodrámára gondoltál? Másrészt rém szerencsés fickó vagy, Bajszom, ha párkapcsolatban sosem kerültél megalázó helyzetbe.