Hálót, nem halat
Hálót kérek. Tudást, amit kamatoztathatok. Ismerőseimet hívogatom, ki mit tud nekem tanítani. Ma Judit barátnőmhöz megyek este inDesigne programot tanulni. Aztán J. Tamáshoz, aki weblapokat szerkeszt. Felhívtam az alvilági barátomat: hogyé’ egy érettségi? (Én már 35 évesen nem fogok matematikát és kémiát tanulni, az tuti.) Aztán talán továbbmegyek, s tanulni fogok, de az már saját kútfőből, mivel csak a matekot meg a kémiát nem értem.
Mindenki azt mondja, hogy tehetséges vagyok. És hogy könnyen kapok munkát.
De baloldali szívem sajog: mi van azokkal az emberekkel, akik nem tehetségesek? Értelmiségi szülők gyermeke vagyok, jó a hardverem, és a szoftvereim is. Nem a pálinkás üveg, hanem a Weöres Sándor esett a fejemre, amikor bevertem a polcba. Megtanultam, hogyan kell a tudásbeli tőkét megforgatni.
Mi lesz azokkal, akik hendikeppel indulnak az életben? Akik nem kívánt gyermekek, s már magzatkorukban azt érzik: nem kellenek senkinek? Mi van azokkal, akik nem okosak, szépek, fiatalok? Akikre nincs szükség a munkaerőpiacon?
Akkor őket veszni hagyjuk?
2006. június 27., 15:36
Az InDesign, azt nagyon érdemes, csomó trükköt tud, amit a régi, ólommal dolgozó nyomdászok is, csak azután azt a tudást le se szarták. Az egyik legprofibb kiadványszerkesztő.
2006. június 27., 16:29
Szia Repa
Azert irok ide mert azt hiszem netom a mailcimed, szoval nagyon buli itt a horvat csavoknal, oriasi a lazulas, oan, de oan makedon cigany rezesbandaval buliztam, amitol eldobnad az agyad, kezzeld, addig nyomtak mig a rendorseg lefujta, de ez nekik semmi, kihuzzak az erositoket, benn nyomjak tovabb, a bulizo tomeg kozepen, egy fust alatt megkerik egy lany kezet, ilyenek, aztan private party reggel hatig egy pinceben, ami ugye rendorbiztos hely. Miutan reggelig nyomtak, elpalyaznak Szloveniaba gyorsan fellepni ott is, majd vissza, es ujbol adnak nekunk, egy heavy metal-bandaval keveredve:)
Nagyon vagesz az onkentesbanda, Del-Koreatol Argentinaig, plusz persze az orult horvatok es bosnyakaok es szerbek es mindenfele hasonlo balkani muvesz-fajzat. Huhh, asszem szetfolyik a szoveg, de nem baj, sietek.
Sot, most sajnos mennem kell, summa summarum nagyon jol telik ez az onkenteskedes nekem, megneztem a blogod, latom h. elsz es jol vagy es tanulsz:)
puszi
Sipike
2006. június 28., 10:12
Répa, nem azért, de ha én lennék a helyedben, nem pazarolnám az időmet a “weblapszerkesztésre”. Mert
- sokkal több tudást igényel, mint első pillantásra tűnik (a tökéletes HTML csak az alap, kell még CSS, Javascript, némi rendszergazdai és grafikusi ismeret, a szerveroldali nyelvekről és adatbáziskezelésről nem is beszélve);
- a megszerzett tudás nagyon hamar elévül. Tizenéves titánok alig bírják kapkodni a fejüket, hogy hoppá, Ajax, az meg mi. Szóval nem lehet hátradőlni.
- már így is túl sok profi és még sokkal több (fél)amatőr szerkeszt honlapokat;
- angol nélkül nem boldogulsz, és a “Black & Dacker”-ből és az “inDesigne”-ból azt szűröm le, hogy nem az erősséged, veri-veri szori, ha tévedek.
Legyél inkább könyvelő, vagy valami más. Sok sikert!
2006. június 28., 12:39
Szerintem ne könyvelő légy, hanem pincérnő, az lenne neked a legjobb. Vehetnél kis piros ruhát is és tökre szeretne a sok vendég, aki tökre mindig körülvenne ott is. Néha csacsoghatnál nekik az értelmiségi szülékről meg Weöresről is kicsit.
2006. június 28., 13:25
Hát köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat, és az együtt gondolkozást, de a dolog úgy néz ki, hogy nem nagyon vonzódom a pincérnősködéshez – semmi bajom vele, csak nem hiszem, hogy bírnám -, Cila, azért a könyvelő, az durva, sikítva menekülök a számok világából. Angolul sem tudok, mivel a magyar nyelvvel dolgozom, és nem volt rá szükségem, és remélem, az, hogy a Black and Deckert nem tudtam helyesen leírni – szerintem még leírva sem láttam -, nem megbocsájthatatlan hiba. Tipográfiát sose tanultam, de tudom, mi a lipcsei sortörés, és ahogy elnézem, sokkal többet tudok, mint pár tördelőstúdió, ami, ismerjük el, nem nekem dicsőség, hanem nekik szégyen.
Megtakarított pénzemből egy évig meg tudok élni.
Tehát szerintetek tényleg rossz ötlet egy MOUSZ-iskola?
Blama Lujza, félelmetesen igaz, amit írtál, tényleg, félelmetesen. Félek is tőle. De azt gondolom, hogy a szabadidőnek ez mégis csak egy hasznos eltöltése, hogy az ember próbál újakat tanulni, amiben persze, hogy nem lesz profi, de nem is ez a szándék. Inkább a tapasztalatszerzés.
Azért most rendesen kedvemet szegtétek, azt ugye tudjátok?
2006. június 28., 15:38
Ó, nem akartam kedvet szegni. Nem ismerem a képességeidet, hogy mihez van affinitásod, miegyéb, ezért is fogalmaztam óvatosan: “ha a helyedben lennék”.
2006. június 29., 11:24
Köszönöm, reméltem, hogy nem szívózni akartok – támogatásra van szükségem, és nem arra, hogy gyalázkodjanak felettem. Szóval a pincérnő meg a könyvelő kicsit durva, vagy hát vicces, mert tízig csak azért tudok összeadni, mert van tíz ujjam
)) Nem tudom, még mit csináljak magammal, csak arra gondoltam, a tanulás jó ötlet.
2006. június 29., 11:27
Sipike, köszönöm a kimerítő beszámolódat. Nálunk is folynak a szabadtéri játékok, a szembeszomszéd naplopó kurváknak nevezett minket, akik hallássérültek – ez igaz -, és ha bőgetjük a magnót – nocsak? zavarja az Internacionálé? kapitalistabérenc? -, baja lesz a macskáinkak.
Erre persze nagyon berágtunk, és finoman jeleztük felé, hogy természetes mi próbálunk szociálisak lenni, és lehallkítjuk a magnót, de ha a macskáknak valami bajuk lesz, teszünk az erőszakmentes kommunikációra. Jössz hozzám hazafelémenet?