Én, a pragmatikus
“A mézkészítésnek pedig egyetlen értelmes okát és célját abban látom, hogy én a mézet megegyem.”
- Laci, te fogsz engem tanítani, ha elmegyek a MUOSZ-iskolába?
- Igen.
- De ugye én leszek a liblinged?
- Persze.
- De Laci, én már húsz éve szellemi tunyaságban tengődöm, ugye velem majd külön is foglalkozol?
- Persze.
- De ugye a Pisti is engem fog a legjobban szeretni?
- Igen.
- Drááága, ugye azért szólsz neki, hogy engem szeressen a legjobban?
- Nyugi. Különben is tudsz már mindent.
- Akkor jó.
Hasznot hajtok a barátaimból. A mézkészítésnek pedig az a célja, hogy én a mézet megegyem. Borzasztóan pragmatikus vagyok. Jöhetnek a gyalázkodások: bizony, haszonlesésből posztgraduális képzésen vettem részt.