“Magyar Nemzet:
Szűnjön meg a falu?

Mihályi Péter:
Persze. Középkori hagyomány, miért kéne fenntartani? Egész Nyugat-Európában nincs falu. A magyar települések többsége háromszáz fősnél kisebb, életképtelen.”

Ha nem lesz falu, nem lesz mit ócsárolnom. Nem lesznek tyúkszaros udvarok, sötét budik, nem kell a kezemet rázva húsz percig sírva hisztériáznom, hogy azonnal vigyenek vissza a civilizációba. Ha nem lesz falu, majd nem tudok végigmenni egy kerten sem, kihúzgálva a földből mindenféle növényt (murok vagy sárgarépa?), hogy megegyem. Nem lesznek vidéki rokonok, és persze falusi barátok sem. Ha már csak városok lesznek, akkora lesz a fényszennyezés, hogy a tejutat csak a Planetáriumban láthatom. (Most láttam ám Rónaszéken, és felismertem, mert gyerekkoromban apukám sokat vitt minket téli vasárnap délelőttönként Planetáriumba.) Ha nem lesz falu, nem játszathom el a nagyképű városit. Nem lesznek falusi kocsmák sem, ahol pökhendien hátradőlve mondhatom: pesti vagyok. És okosabb és műveltebb és szebb vagyok ám nálatok, és trendibb is, hű, de mennyivel! Ha nem lesz falu, nem lesz népi-urbánus ellentét sem, nem lesznek parasztok, és nem lesznek értelmiségi fasiszták, akik azt mondják: á, a paraszt munkája annyit ér, amennyit én adok érte a piacon. (És nekem meg nem kell majd leköpnöm az ilyen hitvány embert…)
Azt persze nem tudom, hogy ha nem lesz vidék, ki fog vetni és aratni, ki fogja a szőlőt kapálni, kötözni, szüretelni, s honnan kerül majd a jó nedű a poharamba?

Ha már nem lesznek falvak, azt hiszem, az nagyon rossz lesz.

(idézet: Faluvég című kerekasztal-beszélgetésből, Magyar Nemzet Magazin, 2006. május 20., Mihályi Péter közgazdász az újonnan létrehozott Államreform Bizottság nemrég megválasztott tagja, aki „Utolsó esély” címmel Csillag Istvánnal, Bauer Tamással és Bokros Lajossal együtt dolgozta ki a jelenlegi kormány gazdasági stratégiájának elvi alapjait.)

Elküldve: 2006. augusztus 14., 16:21-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.