Biciklitörés
Reggel vettem észre, hogy már vagy öt küllő is eltörött a hátsó keréken. Gondolom, a tűzijátékkor magam törhettem el kettőt, amikor egy faágat sodort a szél bele, és gyorsan ki kellett rángatnom – a fene sem törődött a küllőkkel -, aztán tegnap tovább szaporodott számuk.
A harmincadik szülinapomra kaptam a szüleimtől, anyám eredetileg “szép ruhát” szeretett volna venni nekem. Namármost, kettőnknek egészen eltérő fogalmaink vannak a szép ruháról. Szerintem szép, amit Editke varrt nekem, tele a szoknya anyacsavarral, s van hozzá anyacsavaros nyakláncom, karkötőm, sőt, egy diadémféle is, amit a fejemre húzhatok. Anyám szerint gusztustalan, hogy mindig kint van a cicim, és Editke bohócot akar belőlem csinálni ezzel a kockás nadrággal. Meg egyébként is: aki kövér, az öltözzön rendesen. Nyakig zárt drappszínű zsákruha csipkegallérral. És abban elkísérhetném őt a templomba is, feltéve persze, ha rendesen néz ki a hajam, kiszedem a pirszingjeimet, és milyen kedves emberek járnak oda.
Kicsit ábrándoztam is erről az életről: a fehér blúz, amin szép fehér gombok vannak, a színtelen rúzs – mi a fenének készítenek színtelen rúzsokat? az meg mire jó? -, a vasárnapi rántott hús, igen, lehetnék középosztálybeli fehér nő, o Janet, o Brad, I love you…*
Ezért rövid gondolkodás után mondtam, hogy igazán nagyon szép ajándék lenne a szép ruha, de én talán egy biciklit kérnék.
Így lett egy piros színű, Caprine márkájú, 28 colos, agyváltós női citibike-om.
Ha anyámnak csak halvány sejtelme lenne arról, az elmúlt öt évben hányszor kóvályogtam a pesti éjszakában részegen a járgánnyal! De azért nagyon vigyázok rá. Mindig csak olyan kocsmába járok, ahová be lehet vinni, és még egyszer sem felejtettem ott – ami pedig elég tipikus.
A kerékpár egy angliai felmérés szerint a legnagyobb találmány az 1880-as évek óta. Kevés energiabefektetés mellett nagy hatásfok, nulla károsanyag-kibocsájtás. Az ökológiai lábnyomod sokat zsugorodik, ha autó helyett bringával jársz. Ráadásul itt a belső kerületekben percek alatt elérek vele bárhová. Burzsuj Budára meg úgysem megyek át.
Csak még mindig én vagyok az utca négere. Az igazi diszkriminációt biciklistaként tapasztaltam meg igazán. Bár a kerékpárosok száma szemlátomást napról napra növekszik, a városvezetés még mindig az autóslobbi seggét nyalja. Ha épül is új bicikliút – szerényen -, azt a járdából szakítják le – tehát a gyalogosoktól veszik el. A nyugati trenddel ellentétben – Norvégiában külön juttatásban részesítik azokat, akik két kerékben mennek dolgozni – itt még szinte mindenki az új utak-új autók-száguldás bűvöletében él. Még mindig büntetés nélkül lehet parkolni a bicikliutakon.
De én nem cserélném el a drótszamaramat semmi másra! Nem kell nekem olyan járgány, amivel – akár saját hibámból, akár vétlenül – elvehetem más életét, amit nem használhatok, csak józanul, ami után mérhetetlen pénzeket kell fizetnem, és amivel felbecsülhetetlen károkat okozok a népegészségügyben.
Na, ez most egy jó kis biciklis marketinges írás lett.
(*Rocky Horror Show)
2006. augusztus 29., 14:55
Ezen post okán gondolkodtam el bicajom életkorán és rá kellett, hogy döbbenjek, hogy biza a Schwinn Csepel Apollóm nagyon nagy valószínűséggel a napokban a 15. életévébe lépett. Idén tavasszal vettem elő mély, sokéves álmából. Végre van hová tennem. (Ami, mint most visszaolvasva meglepődtem, elég közel van a Répa-lakhoz, viva inner city life…) Kéthavi autópályamatrica díját nem költöttem rá, és mégis ismét full működőképes (írnám drótszamár, de nem akarom ezt a számomra pejoratív ízű szót használni) bringám van. Tiszta hihetetlen.
Mivel autóm nincs, teljes elánnal csatlakozom az összes paraszt négykerekes elleni kirohanáshoz. Bár az “értelmes párbeszéddel sokminden elérhető” vonulat híve vagyok, komolyan elgondolkodtam már, hogy matricákat gyártok, olyanokat, hogy “Ha legközelebb itt parkolok, verjétek be a jobb első lámpámat”, amit természetesen a paraszt szélvédőjénak közepére ragasztanék. Vagy olyat, hogy “A szabálytalan parkolás nagymértékben akadályozza a gyalogos, a görkoris és a kerékpáros forgalmat”, azt viszont diszkréten a jobb visszapillantótükrére ragasztanám, belülről persze, hogy csak akkor anyázzon, ha már duruzsol a motor. No persze olyan matricát használnék, amit csak lekaparni lehet, leszedni nem…
2006. augusztus 29., 15:15
Nem tudom, mibe kóstál az autópályamatrica – én most háromezer pénzt pengettem ki az augusztus 20-ai küllőtörésre. Én is az értelmes párbeszéd híve lennék… Egy alkalommal egy autós épp az orrom előtt szeretett volna felparkolni a biciklisútra. Elé álltam, és felhívtam a figyelmét erre. Az értelmes párbeszéd pedig úgy alakult: – Az a bajod neked, kisanyám, hogy rég nem basztak meg. – Igen, ez tényleg nagy problémám, de az attól még a biciklisút. Sajnos, akkor is, ha szánalmas a nemi életem.
Felhívtam a Levegő Munkacsoportból Lenkei Petit, kérdeztem, lehet-e törvényesen eljárni a szabálytalanul parkoló autók ellen, de ő is csak a kulcscsomós módszert ajánlotta. Ez már jó pár éve volt, de mintha nem változott volna semmi. Matricát csinátuk régen házilag Lucával, hasonló feliratokkal, és szerintem is még ez a leghasználhatóbb, legkreatívabb ötlet.
2006. augusztus 29., 18:38
A kulcs gyors, radikális, nem vagyok híve. A matricát legalább le lehet mosni/kaparni (mondom, értelmes kommunikáció
De ne feledkezzünk meg a pozitív példákról sem, bár eddig nem sokkal találkoztam, de vannak előzékeny autósok is… Minden alkalommal melegség járta át a lelkem odúját…
A görkori meg még sokkal életveszélyesebb városi sport, mint a bringa…
2006. augusztus 30., 14:37
Hú, de szeretnék egy görkorit! A Jézuska jégkorcsolyát tojt nekem karácsonyra, a műtét jól sikerült, csak majd jövő télen ki kell venni a vasakat a lábamból…
Egy kedves barátnőm mindig azt mondja, hogy ő azért olyan végtelenül előzékeny autós, mert ő tk. gyalogos, csak néha autóba kell ülnie… A bringásokra azért van berágva, mert nincsenek kivilágítva, azt hiszem, egyszer vett pár lámpát, és odaajándékozta az éjszakában lámba nélkül száguldozóknak.
A bunkó és agresszív emberek kezében az autó viszont fegyver, méghozzá veszélyes fegyver lesz. Az isten óvjon meg tőlük!
2006. augusztus 30., 19:21
Vegyél görkorit (főleg most a szezon végén), sokkal jobb, mint a jégkori. Nagyon sokkal.
2006. augusztus 31., 13:43
Vennék én, vennék, de tudod, hogy be vagyok szarva a félsztől! Azért a lábműtét elég szörnyű volt…