Legyőztek. Csak az első a nehéz. Amikor húsvét hétfőn letérdel az ember a fenti fürdőszobába, lenyomja a torkán azt a fogkefét, amit pár napja még az a férfi használt, aki pár nap alatt fontossá vált, vagy csak illúziókat kergettem, nos, egy kicsit birizgáltam a torkomat, a kefe részével — de rájöttem, ez nem jó technika, [...]

Ó, ez a máramarosszigeti csodarabbi, úgy tapasztalom, hatékonyan dolgozik, bár Apró Dolgok Istennőjének még nincs új bokája, pedig határozottan kértem, és Andi barátnőm sem özvegy még, pedig na, hát úgyis gój a férje, engem viszont megkörnyékezett egy ó, ó, egy újlipóciai értelmiségi sarj, akin látszik, hogy húszévi kemény terápiás munka van amögött, hogy sikeresen becsekkolt [...]

„A szexuális szabadságomat egy idegroncstelepen töltöm el.” Na, hogy is van ez a játék, kérem szépen? Egy hét szex nélkül egy veréb, egy hónap egy bagoly, egy év egy sas, tíz év, nos az már egy turulmadár, na, hát nekem verébből már egész regimentem van, bagolyból is annyi, amennyi elég lenne a hazai népesség számára, [...]

Cigány vagyok. Na már úgy, politikailag, mert egyébként fehér, szeplős bőröm és zöld-szürke szemem miatt kisebbségi létemet elfedve élvezhetem a többséghez tartozás előnyeit. A legtöbb gádzsóval ellentétben nekem mindig is voltak cigány barátaim, barátnőim, engem anyagilag ritkán kurtítottak csak meg (tíz az egyhez a gádzsók javára), sőt, azt is mondhatom: számtalan előnyhöz jutottam a barátságuk [...]

Hungarikum, valódi hungarikum a békejel, egy humanista fiú fejéből pattant ki az ötlet, s rendezik meg, immáron negyedszerre ezt a látványos demonstrációt a Hősök terén. Sőt, már nem csak a Hősök terén: Budapest több pontján, vidéken, New Yorkban, sőt Ghánában egy libériai menekülttáborban is fellobbantak a fáklyák. A tavalyi év kivételével – amikor a gipszlevétel [...]

Az úgy volt, hogy tegnap már délelőtt sikerült egy kicsit elhomályosulnom, és ezt az állapotot fenn is tartottam estig, amikor is az agglomerációban, aggódó anyámnál rajtaütésszerűen elaludtam. A Városligetben üldögéltünk, a Pecsa mellett, úgy huszan, szélsőbalosok, és elsősorban üvegnézegetéssel múlattuk konstruktívan az időt, illetve néha valaki beszélt arról, hogy Táncsics kommunista volt-e, a forradalom eszméi [...]

Mindig is olyan akartam lenni, mint Elinor Dashwood. Olyan méltóságteljes, aki az élet minden pörölycsapását arcrezdülés nélkül fogadja, és aki, pont mert olyan hihetetlenül finom és elegáns, sosem megalázható. Próbáltam ilyen lenni, de nem mindig ment. Huszonkevés évesen még tudtam sírni, jelenetet rendezni, nyilvánosan hülyét csinálni magamból. Tizenkét éve is már annak, hogy viszonyt folytattam [...]

„Meg akarlak érteni, te hippperrealista mélabúúúú” Én igazán nem szeretnék pimaszkodni, de nem tehetek róla, kikéredzkedik belőlem, próbáltam én már kézzel is betapasztani a számat, lefogni a nyelvemet, de reménytelen: a csípős szavak megállíthatatlanul tódulnak kifelé belőlem, nyelvem pörölyként csap le emberekre. Jó érzékem van ahhoz, meddig mehetek el, de nem egyszer fordult már elő [...]

Kiestek belőlem a szavak. Az ujjaim, amelyek máskor könnyedén cikáznak ide-oda a klaviatúrán, most hosszasan simogatják a betűket, tétlenkednek… A pécék klaviatúráján az f és a j betűkön kis pöcök segíti a vakon gépelőket, ugyanez a két kis kiemelkedés a Macintosh billentyűzetén a d és a k betűkön található. Nincs is már klaviatúrám sem: a [...]

Drága Zeze, most már rászánom magam egy hosszú levélre, hogy ne csak címszavakban értekezzünk – ja, jut eszembe, van skype az internetkávézóban, szerintem előbb-utóbb tényleg meg kéne ejtenünk egy bájcsevejt. Hát szóval először is, minden közhelyes gratulációtól mentesen: teljesen boldog vagyok, hogy boldog vagy, mondhatni, boldogságom mindig is függvénye volt annak, hogy más boldog-e. De [...]